2.fejezet-A stúdióban

Sziasztok!Itt a második rész is,remélem tetszik:)Kommenteket kérek!:D

-Lena,ébredj!-hallottam Eric hangját mellőlem.-Lassan el kell indulnunk.
-Oké.Máris megyek-néztem rá,miközben egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Rendben.Lent várlak.Enni kérsz valamit?
-Nem,köszi.Nem vagyok éhes.
-Oké,akkor majd a stúdióban eszünk valamit-mondta,majd kilépett az ajtón.
Odaléptem a radiátorhoz,hogy megnézzem a ruháimat.Még nedvesek voltak,de használhatóak.Felöltöztem,majd lementem.Eric pont akkor tette le a telefont,mikor leértem a lépcsőn.
-Na mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze-mondtam és elindultunk az ajtó felé.A garázsba mentünk,ahol beültünk Eric kocsijába.Beindította a motort és körülbelül 10 perc alatt oda is értünk a stúdióba.Nem volt messze,viszont a forgalom annál nagyobb volt.Mikor kiszálltunk a kocsiból,fotósok hada rohamozott meg minket,de ebben már rutinosak voltunk és mit sem törődve velük csak mentünk előre.
-Lena,láttad a képet Joe-ról,amint mással csókolózik?Szakítottatok?És ti meg összejöttetek?-ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hallottam mindenfelől,de egyikre sem válaszoltam.
-Na végre-sóhajtottam fel,mikor már beértünk a kapunk és minden paparazzi-mentes volt.
-Amúgy Joe nem keresett?
-Nem tudom,kikapcsoltam a telefonom-mondtam,majd előhúztam a zsebemből és bekapcsoltam.Ránézem a kijelzőre,miszerint 250 nem fogadott hívásom volt.Mind Joe-tól.-Csak 250-szer hívott.
-Hát ez nem semmi.
-De nem akarok vele beszélni.
-Megértelek.Na de menjünk.
-Menj csak előre,én elmegyek a kávét venni a büfében.Neked is vigyek?
-Aha,légyszi-mosolygott,majd elindult,én pedig a büfé felé vettem az utam.
-Lena!-hallottam,hogy valaki utánam kiabált.A hangjáról azonnal felismertem és hátranéztem rá.
-Nick,szia.
-Mi történt Joe-val?
-Tesók vagytok,szerintem te azt nagyon jól tudod.
-Én nem tudok semmiről.
-Nem mondta el hogy megcsalt?
-Mi?Megcsalt? Ezt nem is mondta.
-Igen,de erről nem akarok vele beszélni.
-Lena,egész éjjel téged hívogatott.
-Vettem észre.
-Beszélned kellene vele,biztos van rá magyarázat.
-Nick,én lezártam a témát.Engem többé nem fog átverni-mondtam,majd sietve faképnél hagytam.Szerintem felfogta amit mondtam,mert nem jött utánam.A büfében rendeltem két kávét,amit egy kis várakozás után meg is kaptam,majd visszaindultam Erichez.Benyitottam abba a helyiségbe,ahol ők voltak.Eric azonnal elém sietett és letette a két kávét az asztalra.
-Lena,ők itt a One Direction.Harry Styles,Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne és Zayn Malik-mutatta be őket sorra.
-Eric,nem kell őket bemutatni-mosolyogtam rá.-Sziasztok,én Lena Smith vagyok.
-Nekünk sem kell bemutatni téged-mondta Niall mosolygva.
-Imádtam az eddigi filmjeidet-mosolygott rám Harry.
-Örülök,hogy tetszett.Na de ugye nem zavarok?
-Dehogy zavarsz.Mért hiszed azt folyton hogy zavarsz?-kérdezte Eric mosolygva.
-Nem is tudom.Csak gondoltam dolgozni akartok.
-Így is tudunk dolgozni-mondta Liam.
-Akkor én ide le is ülök és nézem hogy mit alkottok-mosolygtam rájuk és leültem a mellettem lévő kanapéra.
A srácok azonnal belekezdtek a munkába.Niall a kezébe vett egy gitárt és elkezdte pengetni.Pár akkord után már nem bírtam tovább.A dal gyönyörű volt.Arcomat kezembe temettem,hogy még véletlenül se lássák a legördülő könnyeimet.Az első szavak után pedig egy szó nélkül kirohantam a szobából.Hallottam hogy valaki utánam szalad.Nem néztem hátra,csak futottam,míg bele nem ütköztem valakibe.

1.fejezet-A csalódás

Sziasztok!Mint ígértem itt az új blogom.Remélem tetszik majd:) Kommentekért nem haragszom meg :D

Csendbe,magányosan róttam New York utcáit és közben átadtam magam a gondolataimnak és a fájdalomnak.Könnyeim sem hagytak cserben,a könnycseppek egymás után peregtek le az arcomon.Szerencsére esett az eső,így kevésbé volt feltűnő,habár most az egész város ki volt ürülve ami nagyon ritka,még így hajnali háromkor is.De most kifejezetten örültem neki.Ahogy lépkedtem,csak a talajt bámultam.Nem akartam elhinni,hogy ez megtörtént.Minden olyan szép volt és hirtelen minden romba dőlt egy este alatt.A szívem teljesen összetört,és nem hiszem hogy valaha begyógyíthatja valaki a sebeket.
A legjobb barátomhoz,Erichez igyekeztem.Ő Svédországból származik.2011-ben harmadik lett az Eurovíziós dalfesztiválon és azóta hihetetlen karriert futott be és New York-ba költözött.Én régebben a táncosa voltam,viszont színészi álmokat is dédelgettem,ezért Los Angelesbe költöztem,majd megismerkedtem életem szerelmével,Joe Jonassal egy film szereplőválogatásán.Mondhatni szerelem volt első látásra.Azonnal randizni kezdtünk és fél év együttjárás után úgy döntöttünk,hogy összeköltözünk.New Yorkban vettünk egy gyönyörű házat,amit imádtam.Mikor meghallottam,hogy Eric is itt fog lakni,nagyon megörültem.Mindig is az egyik legnagyobb támaszom volt,bármikor fordulhattam hozzá,ha tanács kellett vagy csak beszélgetni akartam.Nem mondom,hogy a kapcsolatunk mindig csak baráti kapcsolat volt,hiszen régebben flörtöltünk.Viszont tovább sosem léptünk.Mikor kimentem L.A.-be,akkor megegyeztünk hogy barátok maradunk és folyamatosan tartjuk majd a kapcsolatot.Ez így is lett.Mire ő kiért New Yorkba,addigra én már rég ott laktam,szóval körbevezettem.Szerencsére csak három utcányira lakott tőlünk.De most ezt a három utcát is egy kész örökkévalóságnak tűnt megtenni.Mikor megláttam a házát,megkönnyebbülve felsóhajtottam,majd elindultam a bejárat felé.Nem szóltam neki hogy jövök,szóval volt benne egy kis kockázat,hogy nem lesz otthon,de reménykedtem benne hogy itthon találom.Nagy levegőt vettem,letöröltem könnyeimet,majd megnyomtam a csengőt.Kevesebb mint fél perc várakozás után hallottam,amint valaki elfordítja a kulcsot a zárban,majd ajtót nyit.Ekkor megláttam Ericet és minden szó nélkül a nyakába vetettem magam és elkezdtem zokogni,ő pedig végigsimított a hátamon.
-Lena,mi történt?-kérdezte vontatottan.
-Joe-suttogtam.
-Mi történt Joeval?
-Megcsalt.
-Mi van?De hát ezt sosem gondoltam volna…Nyugodj meg és gyere,főzök neked egy teát és adok valami száraz ruhát-mondta,miközben végignézett rajtam.
-Köszönöm-mondtam,miután beléptem az ajtón.
Kaptam tőle száraz ruhát,majd leültünk a nappaliba,ahova behozott két csésze forró citromos teát.
-Most pedig mesélj el mindent.
-Az internetet fürkésztem,mikor megláttam egy képet,amin Joe egy másik csajjal smárol.Rákérdeztem,de ő csak azt hajtogatta,hogy sajnálja.Nem bírtam tovább és eljöttem otthonról.Soha többé nem akarok visszamenni.
-Itt addig maradhatsz,ameddig csak szeretnél-mosolygott rám.
-Köszi,Eric.Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
-Ugyan már.
-Annyira jó,hogy csak három utcányira laksz.
-Ez Joe-nak már nem annyira tetszik.
-Nem érdekel.Tudom,hogy mindig is féltékeny volt,mikor veled beszélgettem,de ennek már nincs jelentősége.
-És szakítottatok is?
-Hát így konkrétan nem mondtuk ki,hogy vége,viszont ne gondolja hogy ezek után vissza fogok menni hozzá.
-Teljesen meg tudlak érteni.Jobbat érdemelsz,mint az a szemét.
-Tudom hogy sosem bírtad,de kérlek ne beszélj róla így,hiszen a történtek ellenére is szeretem.
-Majd egyszer elfelejted-nézett rám biztatóan.
-Nem hinném.Benne megtaláltam mindent,amire szükségem volt.Más nem tudja pótolni.
-Én is ezt hittem,mikor Molly-val szakítottunk.De mára már teljesen elfelejtettem.
-Hát remélem,hogy velem is ez fog történni.Habár jelen pillanatban ennek esélyét sem látom.
-Holnapra terveztél valamit?
-Nem.Mert?
-Mert be kell mennem a stúdióba egy együttéssel felvenni egy dalt és arra gondoltam,hogy eljöhetnél velem.
-Eric,ehhez most semmi kedvem,bocsi.
-Lena,figyelj!Nem fogom hagyni,hogy itthon depizz egyedül.Szóval jösz velem és nem fogadok el nemleges választ.
-Hát azt hiszem,hogy ezt már eldöntötted helyettem.
-Remek-mosolygott.
-De milyen együttesről van szó?-kérdeztem,miközben ittam egy kortyot a forró teából.
-Titok.De nyugi,nem a Jonas Brothers-egészítette ki,mikor meglátta az arckifejezésem.
-Na jó.Más esetben tuti tovább faggatóznék,de most megelégszem ennyivel.
-Helyes-nézett rám mosolyogva,mire én is erőltettem egy mosolyt az egyébként szomorú arcomra.Nem tudom miért,de mikor Eric rámmosolyog,nekem is mosolyognom kell.Ez volt az egyik dolog,amit a legjobban szeretek benne.-Na de szerintem le kellene feküdnünk,hiszen már lassan hajnali négy és fél kilencre ott kell lennünk a stúdióban.
-Oké.És még egyszer köszönök mindent.
-Nem kell semmit megköszönnöd.Örülök,hogy itt vagy.
Miután felmentem a vendégszobába,kiterítettem a radiátorra a csurom vizes ruháimat,abban reménykedve hogy reggelre megszáradnak,majd befeküdtem az ágyba.A hátamra feküdtem és magamra húztam a takarót.Már gondolkodni sem volt energiám,csak a könnycseppek csordultak ki a szemeből.Lehunytam a szemem,oldalra fordultam és szinte azonnal álomba merültem.