14.fejezet-Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.

Na megjött a 14.rész is:)Nem akartam még felrakni,de most itt van.Jó olvasást és kommenteket kérek!:)

New Yorkban ott várt rám Eric.Mikor megláttam azonnal a nyakába vetettem magam.Szokás szerint napszemüvegben és csuklyában volt,hogy ne ismerjék fel.
Mikor a házába értünk felpakoltam abba a szobába,ami azelőtt az enyém volt.Kinyitottam a bőröndöm és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe,mivel még itt leszek pár hónapig és kényelmetlen lenne a bőröndből kikeresgetni őket nap mint nap.A szekrény alján egy gyönyörű ruhát találtam.Kezembe vettem és különös érzés fogott el.Nem tudtam mire vélni,de kíváncsi voltam miért érzem ezt.Jó érzés volt,mégis felkavaró.Bármennyire is próbáltam emlékezni,nem ment.
-Lena,gyere vacsorázni-jött be Eric a szobámba.
-Pillanat,csak elrakon ezt a pár ruhát.
-Rendben-mosolygott rám majd kisétált a szobából,maga mögött becsukva az ajtót.

-Arra gondoltam,hogy holnap elmondhatnád a véleményed pár dalról este-mondta,miután befejeztük a vacsorát.
-Rendben.Benne vagyok.Délelőtt meg kitakarítok-néztem körbe a házba,amire tényleg ráfér egy alapos takarítás.
-Nem cselédnek vagy itt.
-Tudom,de ez a minimum azért hogy befogadtál.
-Lena,te nem egy kóbor kutya vagy,aki be kell fogadni hanem a legjobb barátom már kitudja mi óta.Hozzám akkor jösz amikor csak akarsz.
-Köszönöm.
-Ezen nincs mit megköszönni.
Elmeséltem neki hogy mi a helyzet Harryvel.Látszólag örült neki.Aztán pár órás beszélgetés után elmentünk aludni.

Reggel neki is álltam a takarításnak.Eric még aludt,szóval próbáltam halkan tevékenykedni.A konyhában kezdtem.Bepakoltam a tálakat meg az edényeket a mosogatógépbe.Neki álltam lemosni a konyhaszekrényt,mivel egy kosz volt az egész.A rongy beesett a szekrény és a hűtő közé.Lehajoltam hogy kivegyem és találtam ott egy cetlit is,amin ez állt:”Úgyis megkapod a szerepet,de azért kéz és lábtörést”
Elmosolyodtam.Habár nem emlékeztem,tudtam hogy ez nekem szól.
-Mit olvasol?
-Jézusom Eric.
-Bocsi hogy a frászt hoztam rád.
-Semmi.
-Na de mi az a cetli?-mosolygott,mire odanyújtottam neki.-Igen,emlékszem.Még aznap írtam neked mikor a baleseted történt.
-Értem.Akkor mentem a castingra,mikor megtörtént?
-Nem.A castingon ott voltál és meg is kaptad a szerepet.
-Akkor hogy történt a baleset?
-Reménykedtem hogy már nem fogsz rákérdezni.
-Erőt kellett hozzá gyűjtenem.Ugye elmondod?
-Nem tudom én sem.Fogalmam sincs hova mentél.Engem már csak a rendőrség értesített arról hogy mi történt.
-Értem.
-Na akkor este elmondod a véleményed pár dalról?-váltott témát.
-Persze.Alig várom hogy halljam őket.
-Most el kell ugranom bevásátolni.Hozzak neked valamit?
-Nem úgy különösen nincs szükségem semmire,köszi.
-Na akkor indulok is,mert még van egy kis dolgom pár dallal.Szia.
Miután Eric elment,eltettem a kis cetlit a zsebembe.Elhatároztam,hogy minden kis emléket megtartok mostantól.Az ember néha nem értékeli a legapróbb dolgokat,ami hatalmas hiba.Én most bármilyen kis emlékfoszlánynak örülnék.
Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.Talán nemsokára eljön ez a nap is.

Este rendeltünk pizzát és Eric megmutatta a dalokat.
-Eric,ezek nagyszerűek.Imádom őket.Zseniális vagy-öleltem át.
-Tényleg tetszenek?
-Persze hogy tetszenek,ne légy hülye.
-Akkor erre inni kell-mondta,majd kiment a konyhába és egy üveg vodkával és két kis pohárral tért vissza.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdeztem.
-Dehogy lesz.
-Akkor igyunk a dalaidra és arra hogy eszméletlen sikeres lesz az albumod.
-És igyunk ránk.Arra hogy semmi és senki nem állhat közénk.ezt ígérd mg.
-Persze hogy ígérem-mosolyogtam.
Nem is nagyon gondolkodtunk már pár pohár után.Megittuk az egész üveget.
-Van még egy üveg pezsgő itthon-jelentette ki,mikor már mindketten instabil állapotban voltunk.
-Lehet hogy azt már nem kéne de hozd.
A pezsgőt is benyakaltuk.
-Na én most kimegyek a fürdőbe.Egy perc és jövök-álltam fel nehezen a kanapáról Eric mellől,majd meginogtam és az ölébe estem.
-Bocsi,ez nem jött össze-nevettem.
-Akkor inkább maradj itt.
-Az lesz a legjobb szerintem is..Ugye tudod hogy szeretlek?-kérdeztem.
-Én is szeretlek-mondta,majd megcsókolt.
Visszacsókoltam.Akkor,abban a pillanatban azt éreztem helyesnek.Nagyon belejöttünk ebbe az egész dologba.Ericen már csak egy alsógatya,rajtam pedig csak egy bugyi és egy melltartó volt.Ő felállt,én pedig lábaim a dereka köré fontam.Így mentünk fel a szobájába.Óvatosan lerakott az ágyra,majd tovább folytattuk amit lent elkezdtünk.