17.fejezet-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket

Sziasztok!Remélem tetszeni fog ez a rész is.:)Igyekszem hamar hozni a részeket de a suli miatt ez picit bonyolult:/ Miután elolvastátok nehogy azt higyjétek hogy a One Direction már nem lesz benne,mert benne lesznek :) Kommentelni ér!;)

Kevin ott állt előttem.Elküldtem orvosért és vissza mentem Joe-hoz.Leültem az ágyra,de mielőtt megszólalhattam volna az egész család beállított az orvossal a nyomukban.A doki megvizsgálta Joe-t,majd így szólt:

-Teljesen jó az állapota,semmi maradandó károsodása nincs,azonban még egy kis ideig bent kell tartanunk megfigyelésen.

-Ugye nem mész el?-kérdezte Joe,miután kettesben hagytak minket.
-Nem.Viszont holnap este el kell mennem tisztázni pár dolgot.
-Rendben.
Egész éjjel beszélgettünk,de Ericről és Harryről egy szót sem szóltam neki.
Másnap délután hazamentem hogy Erickkel együtt mehessünk a koncertre.
-Azt hittem sosem jössz haza.
-Beszélnem kell Harryvel és veled is.
-Nézd,én tudom hogy semmi esélyem.Lett volna ha nem jut eszedbe semmi.De ez van.
-Tudnod kell hogy komolyan mondtam amit mondtam.Mármint hogy többet érzek irántad mint barátság.ÉS nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből.Most csak azt tudom hogy Joe-nak szüksége van rám és nekem is rá.
-Lassan indulnunk kell-váltott témát.
-Lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk.

-Végre itt vagytok-futott oda Harry.Meg akart csókolni de én elfordultam.-Valami baj van?
-Nem.
-Akkor?
-Emlékszik mindenre-mondta el helyettem Eric.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor gondolom Joe-ra is.
-Igen.ÉS egyszerűen nem tudom elhinni hogy nem szóltatok.
-Mert azt hittük hogy ezzel segítünk neked.Csak neked akartunk jót.
-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket amit Joe-val kapcsolatos.
-De mégis elhagysz.
-Nem tudom még mi lesz de most mennem kell-mondtam majd hátat fordítottam és elindultam kifelé.
-Itt ennek még nincs vége-hallottam Harry hangját a hátam mögött,de csak mentem tovább.Eric pedig utánam.
-Eric én azt hiszem hogy haza megyek aludni.Ez a nap egy kicsit megviselt.
-Veled megyek.
-Haza tudok menni egyedül is.
-Nem baj.Akkor is megyek veled.
-Oké.
Hazafele nem szóltunk egy szót sem.Eric tudta hogy hova mentem mikor a baleset történt.Nem estem neki emiatt mert tudtam hogy csak nekem akar jót.Habár jó lett volna ha elmondja ezt az egész Joe-dolgot.
Otthon egyszerre felmentem a szobámba.Kivettem a szekrényből azt a ruhát amit Joe-tól kaptam.Végre emlékeztem mindenre.Fogtam a ruhát és lefeküdtem vele az ágyra majd szinte azonnal elaludtam.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-lépett be Eric a szobámba.
-Igen.Hány óra?
-11.
-Te jó ég!Nekem már bent kéne lennem a kórházba.
-Nick hívott az előbb a telefonodon amit sikeresen lent hagytál.Mondtam hogy alszol de felkeltelek.Azt mondta Joe már hiányol.
-köszönöm eric.Én sajnálom.Szeretlek.és Harryt is szeretem.Csak visszatértek a régi érzések is.Ez így nehéz.
-Én mindig itt leszek neked,de ezt már párszor mondtam.De tudnod kell hogy tényleg komolyan gondolom.
-Igen tudom-mosolyogtam.
-Nem vagy éhes?Csináltam palacsintát.
A szó hallatán elfogott a rosszullét.A palacsinta a kedvenc kajám de most nem bírtam volna enni egy falatot sem.
-Jól vagy?
-Igen.Csak most nem kívánom a palacsintát.De szeretnék felöltözni ha nem bánod.
-Láttalak már meztelenül-mosolygott.
-Eric-néztem rá komolyan.
-Bocsi,sajnálom.
Miután felöltöztem egyenesen a kórház felé vettem az irányt.
Joe aludt,Nick pedig mellette telefonozott.
-Itt a váltás-mosolyogtam.
-Hogy vagy?
-Jól,te?
-Én is habár egy picit elfáradtam,Joe meg bealudt.
-Jót fog neki tenni egy kis pihenés.
-Igen.És te?Vissza költözöl?
-Erről még nem beszéltünk.
-Szerintem az lenne a legjobb megoldás.
-Gondolkodtam pát dolgon és azt hiszem hogy visszatérek a színészethez.Sokáig nem emlékeztem rá hogy mennyire szeretem csinálni.
-Szerintem Joe is értékelné ezt a dolgot.
-Sziasztok-köszönt Joe.
-Szia.Hogy vagy?-léptem hozzá oda és megcsókoltam.
-Jól.
-Ne én léptem-mondta Nick.
-Rendben,szia.
-Sziasztok-
-Nos végre csak ketten vagyunk-húzott maga mellé az ágyra.
-Igen,egy kórházi szobában.Nagyon romantikus.
-Nemsokára a saját ágyunkban leszünk.
-Alig várom már.
-Akkor vissza költözöl?
-Ha szeretnéd.
-Hogyne szeretném-mosolygott.
-Akkor megyek.

16.fejezet-Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.

Sziasztok!Mivel összegyűlt a 3 komment,itt az új rész is.Amúgy a Harrys dolognak sincs még vége ne aggódjatok!;) Na újabb 3 komi és megint rész :)

-Úristen-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Lena,minden oké?
-Nem.Semmi nem oké.Add oda a laptopd kérlek.
Remegő kézzel rákerestem Joe Jonas-ra.Rengeteg zenét hozott ki.Az első találat egy See no more című dal volt.Elindítottam.Az arca nagyon ismerős volt,amikor meghallottam a hangját pdig eszembe jutott minden.Emlékezte arra a napra,mikor találkoztunk,mikor azt a ruhát kaptam tőle ami fent van a szobában,mikor megígértük egymásnak hogy örökké együtt leszünk és így tovább mindenre.Könnyeimnek nem tudtam parancsolni,elkezdtek folyni szememből.
-Jól vagy?-kérdezte Eric.
-Emlékszem mindenre.
-Komolyan?
-Igen.Kérlek vigyél be abba a kórházba ahol Joe van.
-Biztos vagy benne hogy oda akarsz menni?
-Igen,teljesen.

Mikor beértünk a kórházba,megláttam a folyosón Nicket.
-Nick-futottam hozzá sírva és a nyakába vetettem magam.
-Szállj le rólam.
-De Nick..
-Mit akarsz?Fél évre eltűntél.Senki nem tudta hol vagy.Joe miattad került ide fél éve.
-Aznap én is balesetet szenvedtem és két hónapig kómában voltam.Mikor felébredtem nem emlékeztem semmire.Nick,kérlek segíts.Ahogy meghallottam Joe hangját eszembe jutott minden és ide rohantam.
-Segítek-ölelt át.
-Mit keresel te itt?-lépett oda Joe anyja,Denise.
-Kérlek Denise,hallgass meg.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Miattad van itt a fiam.
-Anya,kérlek hallgasd végig.Jó oka volt arra amiért nem jött eddig-segített ki Nick.
Miután mindent elmeséltem a családnak,mindenki megbocsájtott.
-Bemehetek Joe-hoz?
-Igen.Márcsak te vagy az egyetlen reményünk.
Bementem a szobába ahol Joe feküdt.Nagyon rossz volt őt így látni.
-Joe-suttogtam,majd mellkasára borultam és sírtam.Ez így ment húsz percen keresztül.
-Figyelf,meg kell gyógyulnod.Szükségem van rád.Utálom magam amiért ennyi ideig nem jöttem de balesetem volt ami után nem emlékeztem semmire.Most hogy mindenre emlékszem elmondhatom hogy szeretlek.Kérlek ébredj fel!Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.
Reménykedtem abban hogy hallja amit mondok és felébred.
-Lena,a látogatási idő lejárt-jött be a szobába Danielle.
-Egy pillanat és megyek.
Odamentem Joe-hoz és megcsókoltam,majd ránéztem az arcára.Reménykedtem hogy csókommal életet lehelek bele,de hiába minden mert ez nem egy Csipkerózsika-sztori.Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Egyszercsak halk nyögdécselést hallottam.Visszafutottam az ágyhoz és láttam hogy Joe szemei lassan kinyílódnak.
-Jézusom-jött rám ismét a sírás.
-Lena-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Itt vagyok.
-Mi történt?
-Majd elmondom,de most hívom az orvost.
-Ne menj el kérlek.
-Egy pillanat és itt vagyok-mondtam majd odafutottam az ajtóhoz.