17.fejezet-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket

Sziasztok!Remélem tetszeni fog ez a rész is.:)Igyekszem hamar hozni a részeket de a suli miatt ez picit bonyolult:/ Miután elolvastátok nehogy azt higyjétek hogy a One Direction már nem lesz benne,mert benne lesznek :) Kommentelni ér!;)

Kevin ott állt előttem.Elküldtem orvosért és vissza mentem Joe-hoz.Leültem az ágyra,de mielőtt megszólalhattam volna az egész család beállított az orvossal a nyomukban.A doki megvizsgálta Joe-t,majd így szólt:

-Teljesen jó az állapota,semmi maradandó károsodása nincs,azonban még egy kis ideig bent kell tartanunk megfigyelésen.

-Ugye nem mész el?-kérdezte Joe,miután kettesben hagytak minket.
-Nem.Viszont holnap este el kell mennem tisztázni pár dolgot.
-Rendben.
Egész éjjel beszélgettünk,de Ericről és Harryről egy szót sem szóltam neki.
Másnap délután hazamentem hogy Erickkel együtt mehessünk a koncertre.
-Azt hittem sosem jössz haza.
-Beszélnem kell Harryvel és veled is.
-Nézd,én tudom hogy semmi esélyem.Lett volna ha nem jut eszedbe semmi.De ez van.
-Tudnod kell hogy komolyan mondtam amit mondtam.Mármint hogy többet érzek irántad mint barátság.ÉS nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből.Most csak azt tudom hogy Joe-nak szüksége van rám és nekem is rá.
-Lassan indulnunk kell-váltott témát.
-Lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk.

-Végre itt vagytok-futott oda Harry.Meg akart csókolni de én elfordultam.-Valami baj van?
-Nem.
-Akkor?
-Emlékszik mindenre-mondta el helyettem Eric.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor gondolom Joe-ra is.
-Igen.ÉS egyszerűen nem tudom elhinni hogy nem szóltatok.
-Mert azt hittük hogy ezzel segítünk neked.Csak neked akartunk jót.
-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket amit Joe-val kapcsolatos.
-De mégis elhagysz.
-Nem tudom még mi lesz de most mennem kell-mondtam majd hátat fordítottam és elindultam kifelé.
-Itt ennek még nincs vége-hallottam Harry hangját a hátam mögött,de csak mentem tovább.Eric pedig utánam.
-Eric én azt hiszem hogy haza megyek aludni.Ez a nap egy kicsit megviselt.
-Veled megyek.
-Haza tudok menni egyedül is.
-Nem baj.Akkor is megyek veled.
-Oké.
Hazafele nem szóltunk egy szót sem.Eric tudta hogy hova mentem mikor a baleset történt.Nem estem neki emiatt mert tudtam hogy csak nekem akar jót.Habár jó lett volna ha elmondja ezt az egész Joe-dolgot.
Otthon egyszerre felmentem a szobámba.Kivettem a szekrényből azt a ruhát amit Joe-tól kaptam.Végre emlékeztem mindenre.Fogtam a ruhát és lefeküdtem vele az ágyra majd szinte azonnal elaludtam.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-lépett be Eric a szobámba.
-Igen.Hány óra?
-11.
-Te jó ég!Nekem már bent kéne lennem a kórházba.
-Nick hívott az előbb a telefonodon amit sikeresen lent hagytál.Mondtam hogy alszol de felkeltelek.Azt mondta Joe már hiányol.
-köszönöm eric.Én sajnálom.Szeretlek.és Harryt is szeretem.Csak visszatértek a régi érzések is.Ez így nehéz.
-Én mindig itt leszek neked,de ezt már párszor mondtam.De tudnod kell hogy tényleg komolyan gondolom.
-Igen tudom-mosolyogtam.
-Nem vagy éhes?Csináltam palacsintát.
A szó hallatán elfogott a rosszullét.A palacsinta a kedvenc kajám de most nem bírtam volna enni egy falatot sem.
-Jól vagy?
-Igen.Csak most nem kívánom a palacsintát.De szeretnék felöltözni ha nem bánod.
-Láttalak már meztelenül-mosolygott.
-Eric-néztem rá komolyan.
-Bocsi,sajnálom.
Miután felöltöztem egyenesen a kórház felé vettem az irányt.
Joe aludt,Nick pedig mellette telefonozott.
-Itt a váltás-mosolyogtam.
-Hogy vagy?
-Jól,te?
-Én is habár egy picit elfáradtam,Joe meg bealudt.
-Jót fog neki tenni egy kis pihenés.
-Igen.És te?Vissza költözöl?
-Erről még nem beszéltünk.
-Szerintem az lenne a legjobb megoldás.
-Gondolkodtam pát dolgon és azt hiszem hogy visszatérek a színészethez.Sokáig nem emlékeztem rá hogy mennyire szeretem csinálni.
-Szerintem Joe is értékelné ezt a dolgot.
-Sziasztok-köszönt Joe.
-Szia.Hogy vagy?-léptem hozzá oda és megcsókoltam.
-Jól.
-Ne én léptem-mondta Nick.
-Rendben,szia.
-Sziasztok-
-Nos végre csak ketten vagyunk-húzott maga mellé az ágyra.
-Igen,egy kórházi szobában.Nagyon romantikus.
-Nemsokára a saját ágyunkban leszünk.
-Alig várom már.
-Akkor vissza költözöl?
-Ha szeretnéd.
-Hogyne szeretném-mosolygott.
-Akkor megyek.