17.fejezet-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket

Sziasztok!Remélem tetszeni fog ez a rész is.:)Igyekszem hamar hozni a részeket de a suli miatt ez picit bonyolult:/ Miután elolvastátok nehogy azt higyjétek hogy a One Direction már nem lesz benne,mert benne lesznek :) Kommentelni ér!;)

Kevin ott állt előttem.Elküldtem orvosért és vissza mentem Joe-hoz.Leültem az ágyra,de mielőtt megszólalhattam volna az egész család beállított az orvossal a nyomukban.A doki megvizsgálta Joe-t,majd így szólt:

-Teljesen jó az állapota,semmi maradandó károsodása nincs,azonban még egy kis ideig bent kell tartanunk megfigyelésen.

-Ugye nem mész el?-kérdezte Joe,miután kettesben hagytak minket.
-Nem.Viszont holnap este el kell mennem tisztázni pár dolgot.
-Rendben.
Egész éjjel beszélgettünk,de Ericről és Harryről egy szót sem szóltam neki.
Másnap délután hazamentem hogy Erickkel együtt mehessünk a koncertre.
-Azt hittem sosem jössz haza.
-Beszélnem kell Harryvel és veled is.
-Nézd,én tudom hogy semmi esélyem.Lett volna ha nem jut eszedbe semmi.De ez van.
-Tudnod kell hogy komolyan mondtam amit mondtam.Mármint hogy többet érzek irántad mint barátság.ÉS nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből.Most csak azt tudom hogy Joe-nak szüksége van rám és nekem is rá.
-Lassan indulnunk kell-váltott témát.
-Lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk.

-Végre itt vagytok-futott oda Harry.Meg akart csókolni de én elfordultam.-Valami baj van?
-Nem.
-Akkor?
-Emlékszik mindenre-mondta el helyettem Eric.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor gondolom Joe-ra is.
-Igen.ÉS egyszerűen nem tudom elhinni hogy nem szóltatok.
-Mert azt hittük hogy ezzel segítünk neked.Csak neked akartunk jót.
-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket amit Joe-val kapcsolatos.
-De mégis elhagysz.
-Nem tudom még mi lesz de most mennem kell-mondtam majd hátat fordítottam és elindultam kifelé.
-Itt ennek még nincs vége-hallottam Harry hangját a hátam mögött,de csak mentem tovább.Eric pedig utánam.
-Eric én azt hiszem hogy haza megyek aludni.Ez a nap egy kicsit megviselt.
-Veled megyek.
-Haza tudok menni egyedül is.
-Nem baj.Akkor is megyek veled.
-Oké.
Hazafele nem szóltunk egy szót sem.Eric tudta hogy hova mentem mikor a baleset történt.Nem estem neki emiatt mert tudtam hogy csak nekem akar jót.Habár jó lett volna ha elmondja ezt az egész Joe-dolgot.
Otthon egyszerre felmentem a szobámba.Kivettem a szekrényből azt a ruhát amit Joe-tól kaptam.Végre emlékeztem mindenre.Fogtam a ruhát és lefeküdtem vele az ágyra majd szinte azonnal elaludtam.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-lépett be Eric a szobámba.
-Igen.Hány óra?
-11.
-Te jó ég!Nekem már bent kéne lennem a kórházba.
-Nick hívott az előbb a telefonodon amit sikeresen lent hagytál.Mondtam hogy alszol de felkeltelek.Azt mondta Joe már hiányol.
-köszönöm eric.Én sajnálom.Szeretlek.és Harryt is szeretem.Csak visszatértek a régi érzések is.Ez így nehéz.
-Én mindig itt leszek neked,de ezt már párszor mondtam.De tudnod kell hogy tényleg komolyan gondolom.
-Igen tudom-mosolyogtam.
-Nem vagy éhes?Csináltam palacsintát.
A szó hallatán elfogott a rosszullét.A palacsinta a kedvenc kajám de most nem bírtam volna enni egy falatot sem.
-Jól vagy?
-Igen.Csak most nem kívánom a palacsintát.De szeretnék felöltözni ha nem bánod.
-Láttalak már meztelenül-mosolygott.
-Eric-néztem rá komolyan.
-Bocsi,sajnálom.
Miután felöltöztem egyenesen a kórház felé vettem az irányt.
Joe aludt,Nick pedig mellette telefonozott.
-Itt a váltás-mosolyogtam.
-Hogy vagy?
-Jól,te?
-Én is habár egy picit elfáradtam,Joe meg bealudt.
-Jót fog neki tenni egy kis pihenés.
-Igen.És te?Vissza költözöl?
-Erről még nem beszéltünk.
-Szerintem az lenne a legjobb megoldás.
-Gondolkodtam pát dolgon és azt hiszem hogy visszatérek a színészethez.Sokáig nem emlékeztem rá hogy mennyire szeretem csinálni.
-Szerintem Joe is értékelné ezt a dolgot.
-Sziasztok-köszönt Joe.
-Szia.Hogy vagy?-léptem hozzá oda és megcsókoltam.
-Jól.
-Ne én léptem-mondta Nick.
-Rendben,szia.
-Sziasztok-
-Nos végre csak ketten vagyunk-húzott maga mellé az ágyra.
-Igen,egy kórházi szobában.Nagyon romantikus.
-Nemsokára a saját ágyunkban leszünk.
-Alig várom már.
-Akkor vissza költözöl?
-Ha szeretnéd.
-Hogyne szeretném-mosolygott.
-Akkor megyek.

16.fejezet-Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.

Sziasztok!Mivel összegyűlt a 3 komment,itt az új rész is.Amúgy a Harrys dolognak sincs még vége ne aggódjatok!;) Na újabb 3 komi és megint rész :)

-Úristen-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Lena,minden oké?
-Nem.Semmi nem oké.Add oda a laptopd kérlek.
Remegő kézzel rákerestem Joe Jonas-ra.Rengeteg zenét hozott ki.Az első találat egy See no more című dal volt.Elindítottam.Az arca nagyon ismerős volt,amikor meghallottam a hangját pdig eszembe jutott minden.Emlékezte arra a napra,mikor találkoztunk,mikor azt a ruhát kaptam tőle ami fent van a szobában,mikor megígértük egymásnak hogy örökké együtt leszünk és így tovább mindenre.Könnyeimnek nem tudtam parancsolni,elkezdtek folyni szememből.
-Jól vagy?-kérdezte Eric.
-Emlékszem mindenre.
-Komolyan?
-Igen.Kérlek vigyél be abba a kórházba ahol Joe van.
-Biztos vagy benne hogy oda akarsz menni?
-Igen,teljesen.

Mikor beértünk a kórházba,megláttam a folyosón Nicket.
-Nick-futottam hozzá sírva és a nyakába vetettem magam.
-Szállj le rólam.
-De Nick..
-Mit akarsz?Fél évre eltűntél.Senki nem tudta hol vagy.Joe miattad került ide fél éve.
-Aznap én is balesetet szenvedtem és két hónapig kómában voltam.Mikor felébredtem nem emlékeztem semmire.Nick,kérlek segíts.Ahogy meghallottam Joe hangját eszembe jutott minden és ide rohantam.
-Segítek-ölelt át.
-Mit keresel te itt?-lépett oda Joe anyja,Denise.
-Kérlek Denise,hallgass meg.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Miattad van itt a fiam.
-Anya,kérlek hallgasd végig.Jó oka volt arra amiért nem jött eddig-segített ki Nick.
Miután mindent elmeséltem a családnak,mindenki megbocsájtott.
-Bemehetek Joe-hoz?
-Igen.Márcsak te vagy az egyetlen reményünk.
Bementem a szobába ahol Joe feküdt.Nagyon rossz volt őt így látni.
-Joe-suttogtam,majd mellkasára borultam és sírtam.Ez így ment húsz percen keresztül.
-Figyelf,meg kell gyógyulnod.Szükségem van rád.Utálom magam amiért ennyi ideig nem jöttem de balesetem volt ami után nem emlékeztem semmire.Most hogy mindenre emlékszem elmondhatom hogy szeretlek.Kérlek ébredj fel!Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.
Reménykedtem abban hogy hallja amit mondok és felébred.
-Lena,a látogatási idő lejárt-jött be a szobába Danielle.
-Egy pillanat és megyek.
Odamentem Joe-hoz és megcsókoltam,majd ránéztem az arcára.Reménykedtem hogy csókommal életet lehelek bele,de hiába minden mert ez nem egy Csipkerózsika-sztori.Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Egyszercsak halk nyögdécselést hallottam.Visszafutottam az ágyhoz és láttam hogy Joe szemei lassan kinyílódnak.
-Jézusom-jött rám ismét a sírás.
-Lena-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Itt vagyok.
-Mi történt?
-Majd elmondom,de most hívom az orvost.
-Ne menj el kérlek.
-Egy pillanat és itt vagyok-mondtam majd odafutottam az ajtóhoz.

15.fejezet-Már biztos voltam benne hogy Eric sokkal többet jelent nekem.

Sziasztok!Na itt is a következő rész,ami rövid lett de mostantól kezdődnek az események:) Viszont mostantól 3 komment után hozok csak részt,úgyhogy aki olvassa az legyen szíves írjon egy rövid kis véleményt.Köszönöm!Jó olvasást!:)

Másnap reggel semmire sem emlékeztem.Iszonyatosan fájt a fejem.Kinyitottam a szemem és láttam hogy Eric ott fekszik mellettem.Nem tudtam miért.Mikor rájöttem hogy nincs rajtam ruha,megijedtem.Fogalmam sem volt hogy mi történt előző este,csak arra emlékszem hogy megmutatta a dalait,amik nagyon bejöttek aztán elkezdtünk inni.Innentől fogva kiesett minden.
-Eric-keltegettem kétségbeesetten.
-Mi történt?
-Nem tudom…Lehet hogy te és én…Tudod..
-Igen.
-Te emlékszel?
-Igen.
-Basszus Eric,én Harryvel járok.
-Tudom.Lena,sajnálom de akkor nem tudtam mit csinálok.
-És én most mit csináljak?Ha Harry megtudja akkor szóba sem áll velem,sőt veled sem.És tudtommal az egyik legjobb barátja vagy.
-Akkor?Ne mondjuk el neki?
-Nem tudom.Szerinted?
-Maradjon ez a mi titkunk,oké?
-Rendben.
Felvettem a földre dobott melltartóm és bugyim majd lementem a konyhába.Ahogy enyhült a fejfájás,kezdtem emlékezni a dolgokra.Élveztem az estét és fogalmam sincs miért,de nem éreztem bűntudatot pedig kellett volna.
A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem és gondolkodtam.Rájöttem hogy picit többet érzek Eric iránt,mint barátság.

-Hogy vagy?-lépett közelebb Eric,mikor végre levánszorogtam a szobámból.
-Viszonylag jól.
-Lena,én sajnálom.
-Semmi baj.Nem kellett volna annyit innom.
-Nem a te hibád.Én itattalak.
-Akkor maradjunk annyiban hogy ez kettőnk hibája.
-Jó.De be kell vallanom hogy nekem nagyon tetszett.
-Igen,nekem is.
-Szereted Harryt?
-Igen.Viszont kezdek rájönni hogy irántad is többet érzek mint barátság.
-Én mindig is jobban szerettelek mint egy barátot.
-Ez egy nagyon bonyolult dolog.Nem tudok többet úgy rádnézni mint egy barátra.Viszont Harryt sem akarom megbántani.
-Lena,Harry most nincs itt.Van még egy hetünk a koncertig.Addig tisztázd az érzéseid és dönts helyesen.
-Igen,ezt kell tennem.
-Rám számíthatsz bármilyen értelemben.Akár barátként,akár többként.
-Köszönöm.

A következő napokban rengeteget gondolkodtam.Már biztos voltam benne hogy Eric sokkal többet jelent nekem.Beleszerettem,de ugyanakkor Harry iránt is ezt érzem.Semmire nem jutottam,holnap pedig koncert.Addig döntenem kell.

Eric és én a híradót néztük.Jobban mondva csak ő,mert én gondolkodtam.Azonban egy hírnél felkaptam a fejem:
„A tinilányok kedvence,Joe Jonas még mindig kómában fekszik.Az orvosok már nem reménykednem a felépülésében és le szeretnék kapcsolni a gépekről is.A Jonas család többi tagja próbál időt nyerni.Ők bíznak abban hogy Joe rendbe fog jönni.Joe egykori barátnőjéről,Lena Smith-ről senki nem tud semmit.”

14.fejezet-Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.

Na megjött a 14.rész is:)Nem akartam még felrakni,de most itt van.Jó olvasást és kommenteket kérek!:)

New Yorkban ott várt rám Eric.Mikor megláttam azonnal a nyakába vetettem magam.Szokás szerint napszemüvegben és csuklyában volt,hogy ne ismerjék fel.
Mikor a házába értünk felpakoltam abba a szobába,ami azelőtt az enyém volt.Kinyitottam a bőröndöm és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe,mivel még itt leszek pár hónapig és kényelmetlen lenne a bőröndből kikeresgetni őket nap mint nap.A szekrény alján egy gyönyörű ruhát találtam.Kezembe vettem és különös érzés fogott el.Nem tudtam mire vélni,de kíváncsi voltam miért érzem ezt.Jó érzés volt,mégis felkavaró.Bármennyire is próbáltam emlékezni,nem ment.
-Lena,gyere vacsorázni-jött be Eric a szobámba.
-Pillanat,csak elrakon ezt a pár ruhát.
-Rendben-mosolygott rám majd kisétált a szobából,maga mögött becsukva az ajtót.

-Arra gondoltam,hogy holnap elmondhatnád a véleményed pár dalról este-mondta,miután befejeztük a vacsorát.
-Rendben.Benne vagyok.Délelőtt meg kitakarítok-néztem körbe a házba,amire tényleg ráfér egy alapos takarítás.
-Nem cselédnek vagy itt.
-Tudom,de ez a minimum azért hogy befogadtál.
-Lena,te nem egy kóbor kutya vagy,aki be kell fogadni hanem a legjobb barátom már kitudja mi óta.Hozzám akkor jösz amikor csak akarsz.
-Köszönöm.
-Ezen nincs mit megköszönni.
Elmeséltem neki hogy mi a helyzet Harryvel.Látszólag örült neki.Aztán pár órás beszélgetés után elmentünk aludni.

Reggel neki is álltam a takarításnak.Eric még aludt,szóval próbáltam halkan tevékenykedni.A konyhában kezdtem.Bepakoltam a tálakat meg az edényeket a mosogatógépbe.Neki álltam lemosni a konyhaszekrényt,mivel egy kosz volt az egész.A rongy beesett a szekrény és a hűtő közé.Lehajoltam hogy kivegyem és találtam ott egy cetlit is,amin ez állt:”Úgyis megkapod a szerepet,de azért kéz és lábtörést”
Elmosolyodtam.Habár nem emlékeztem,tudtam hogy ez nekem szól.
-Mit olvasol?
-Jézusom Eric.
-Bocsi hogy a frászt hoztam rád.
-Semmi.
-Na de mi az a cetli?-mosolygott,mire odanyújtottam neki.-Igen,emlékszem.Még aznap írtam neked mikor a baleseted történt.
-Értem.Akkor mentem a castingra,mikor megtörtént?
-Nem.A castingon ott voltál és meg is kaptad a szerepet.
-Akkor hogy történt a baleset?
-Reménykedtem hogy már nem fogsz rákérdezni.
-Erőt kellett hozzá gyűjtenem.Ugye elmondod?
-Nem tudom én sem.Fogalmam sincs hova mentél.Engem már csak a rendőrség értesített arról hogy mi történt.
-Értem.
-Na akkor este elmondod a véleményed pár dalról?-váltott témát.
-Persze.Alig várom hogy halljam őket.
-Most el kell ugranom bevásátolni.Hozzak neked valamit?
-Nem úgy különösen nincs szükségem semmire,köszi.
-Na akkor indulok is,mert még van egy kis dolgom pár dallal.Szia.
Miután Eric elment,eltettem a kis cetlit a zsebembe.Elhatároztam,hogy minden kis emléket megtartok mostantól.Az ember néha nem értékeli a legapróbb dolgokat,ami hatalmas hiba.Én most bármilyen kis emlékfoszlánynak örülnék.
Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.Talán nemsokára eljön ez a nap is.

Este rendeltünk pizzát és Eric megmutatta a dalokat.
-Eric,ezek nagyszerűek.Imádom őket.Zseniális vagy-öleltem át.
-Tényleg tetszenek?
-Persze hogy tetszenek,ne légy hülye.
-Akkor erre inni kell-mondta,majd kiment a konyhába és egy üveg vodkával és két kis pohárral tért vissza.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdeztem.
-Dehogy lesz.
-Akkor igyunk a dalaidra és arra hogy eszméletlen sikeres lesz az albumod.
-És igyunk ránk.Arra hogy semmi és senki nem állhat közénk.ezt ígérd mg.
-Persze hogy ígérem-mosolyogtam.
Nem is nagyon gondolkodtunk már pár pohár után.Megittuk az egész üveget.
-Van még egy üveg pezsgő itthon-jelentette ki,mikor már mindketten instabil állapotban voltunk.
-Lehet hogy azt már nem kéne de hozd.
A pezsgőt is benyakaltuk.
-Na én most kimegyek a fürdőbe.Egy perc és jövök-álltam fel nehezen a kanapáról Eric mellől,majd meginogtam és az ölébe estem.
-Bocsi,ez nem jött össze-nevettem.
-Akkor inkább maradj itt.
-Az lesz a legjobb szerintem is..Ugye tudod hogy szeretlek?-kérdeztem.
-Én is szeretlek-mondta,majd megcsókolt.
Visszacsókoltam.Akkor,abban a pillanatban azt éreztem helyesnek.Nagyon belejöttünk ebbe az egész dologba.Ericen már csak egy alsógatya,rajtam pedig csak egy bugyi és egy melltartó volt.Ő felállt,én pedig lábaim a dereka köré fontam.Így mentünk fel a szobájába.Óvatosan lerakott az ágyra,majd tovább folytattuk amit lent elkezdtünk.

13.fejezet-Figyelj,Lena.Beszélnünk kell-nézett rám Harry komolyan.

Na meghoztam:) Rövid lett és unalmas,de hamarosan jönnek az izgalmas részek:)

Miután felébredtem,lementem a konyhába és beindítottam a kávéfőzőt,miközben valami kaja után kutattam a hűtőben.
-Jó reggelt!-jött oda Harry és egy puszit nyomott a fejemre.
-Neked is-mosolyogtam.
-Csináljunk valami kaját?
-Oké.Benne vagyok.Amúgy sem találok semmi olyat.
-Palacsinta?
-Tökéletes.
-Akkor ha már a hűtőnél vagy vegyél elő tojást és tejet,a többit pedig bízd rám.Amúgy a srácok mindjárt itt lesznek,szóval sokat kell csinálnunk.Niall maga megeszik tizenötöt.
-Oké-mosolyogtam.
-Este pedig csak te és én-ölelt át hátulról.
-Jól hangzik-fordultam vele szembe.-És mit csinálunk?
-Nem tudom.Mihez van kedved?
-Üljünk ki a kertbe.
-Látom szeretsz ott lenni.
-Az nem kifejezés.
-JÓ REGGELT TUBICÁIM-rohant be az ajtón Louis.-De Hazza,azért ugye még nekem is van hely a szívedben?
-Persze BooBear-mosolygott Harry.Na igen,Larry Stylinson ismét akcióban.
-Csak nem kaját akartatok csinálni?-kérdezte Niall,amikor meglátta a hozzávalókat a pulton.
-De.Palacsintát.
-Az a kedvencem-mosolygott.
-Niall,neked minden kaja a kedvenced.
-Igen,de a palacsinta az egyik legnagyobb kedvencem.
-Mivan,megcsalod a Nando’s-t?-mosolyogtam.
-Oké,asszem befogom mert többet nem kapok majd ott kaját.

Este-miután a többiek elmentek-Harryvel kiültünk a kertbe.Az a hely még így sokadik látásra is lenyűgöző volt.
-Figyelj,Lena.Beszélnünk kell-nézett rám Harry komolyan.
-Valami baj van?
-Nem.Csak el kell mondanom valamit,amit már rég el kellett volna de mindig halasztottam.

-Mi az?
-Világturnéra megyünk a srácokkal.Szóval darabig majd távol leszek.Arra gondoltunk hogy elmehetnél Erichez New Yorkba.Ő most a lemezén dolgozik,amit otthonról is tud intézni,szóval egy percre sem lennél egyedül.
-Tudok magamra vigyázni,de szeretném látni Ericet,szóval benne vagyok.
-Ja,és a legrosszabb hogy holnap indulunk.Már megvettem neked a jegyet.A géped 10-kor indul,a miénk pedig 11-kor,szóval kikísérünk majd.
-De még össze sem pakoltam-pattantam fel Harry mellől.
-Tudom.Sajnálom hogy későn szóltam.
-Semmi baj-pusziltam meg.
-Akkor azt hiszem megvan a programunk az éjjelre.

Egész éjjel pakoltunk,majd reggel elindultunk a reptérre,ahol már a többiek vártak minket.
-Vigyázz magadra nagyon-suttogta Harry,mikor búcsúzkodtunk.
-Te is magadra.
-Szeretlek-nézett a szemembe.
-Én is szeretlek.
-Na de ideje felszállnod.Mikor New Yorkban leszünk,várunk titeket a koncertre-nyújtott oda két VIP jegyet.
-Ott leszünk-mondtam,majd utoljára megcsókoltam mielőtt felszálltam volna a gépre.

12.fejezet-Szívem gyorsabban dobogott,mikor arcát egyre közelebb helyezte enyémhez.

Sziasztok!Itt a következő rész is.Remélem tetszeni fog.És nagyon kérlek titeket hogy kommenteljetek,mert kevés a komi.Köszi:)

Egy hosszadalmas és fárasztó repülőút után végre megérkeztünk Londonba,ahol egy kocsi várt minket,hogy haza vigyen.A félórás út alatt egész végig az ablakon bámultam kifelé.Lenyűgözött London szépsége.
-Egy helyre megyünk?-kérdeztem a srácokat.
-Nem.Liam és Louis a barátnőjükkel laknak,Zayn és Niall együtt én pedig nemrég úgy döntöttem hogy veszek egy házat kettőnknek-mosolygott,amitől egy picit feszélyezve éreztem magam,viszont tetszett.Imádtam Harry mosolyát és szemeit.Bármire rá tudott venni.Be kell vallanom,hogy ebben a pár napban egész közel kerültünk egymáshoz.Nem mondhatnám,hogy szerelem,viszont biztosan több mint barátság.
Mi szálltunk ki először a kocsiból és elköszöntünk a többiektől.A reptértől idáig sikerült eljutnunk feltűnésmentesen.Harry rámerőltetett egy napszemüveget meg egy kapucnis felsőt,hogy ne ismerjenek fel.
Mikor beléptem a házba,csodálatos látvány tárult szemeim elé.A falak hófehérek voltak a bútorok pedig sötétek.A két ellentét nagyon illett egymáshoz.Azt hiszem mint ő és én.
-Látom tetszik-lépett közelebb mosolyogva.
-Gyönyörű.
-Megmutatom a szobád.
Felmentünk az emeletre,ahol 4 szoba volt.Az enyém az övé mellett volt.Volt hozzá fürdőszoba és gardrób is.Miután kipakoltam,elindultam a felfedezőútra.Aház hatalmas volt.Találtam egy moziszobát,egy hatalmas ebédlőt,nappalit,játéktermet és egy óriási konyhát.A kedvenc részem azonban a kert volt.Egy hatalmas úszómedence volt ott,de nem ez fogott meg a legjobban,hanem a virágok amik mögött egy hintaágy bújt meg körbefuttatva borostyánnal.
-Szép,igaz?-lépett mögém Harry.
-Nincsenek rá szavak.Imádom.
-Mit szólnál hozzá,ha este megnéznénk egy filmet?
-Benne vagyok.
-És van számodra egy meglepetésem-mosolygott.
-Már ez is egy ajándék hogy befogadtál.
-Lena,nem egy kutya vagy akit be kellene fogadni.Én szeretek veled lenni és egy percig sem volt kérdés számomra hogy ide gyere-amikor ezt kimondta szívem hevesebben kezdett verni és egy addig emlékeim szerint ismeretlen érzés fogott el.

-Milyen filmet nézzünk?-nézett rám Harry kérdően a moziszobában.
-Hmm..Fogalmam sincs.
-Titanic?
-Nekem jó,akármi is az.
-Tetszeni fog hidd el.
Igaza volt.Gyönyörű az a film.Jack és Rose szerelme teljesen lenyűgözött,a végén még pár könnycseppet is hullattam.A kedvenc részem az volt,amikor a hajó orrában Rose széttárja a karjait,Jack pedig mögé áll.Harry a film közepén lassan a nyakam mögé helyezte jobb karját.
A film után kimentünk a kertbe és leültünk a hintaágyba.Eleinte messzebb ültünk le egymástól,majd Harry egy mozdulattal átszelte ezt a távolságot és egyik kezét derekamra helyezte.Szívem gyorsabban dobogott,mikor arcát egyre közelebb helyezte enyémhez.
-Szólj ha azt akarod,hogy álljak le.
-Csak csókolj meg-suttogtam.Nem kellett neki kétszer mondani,lecsapott ajkaimra.Gyengéd volt,de nem húzta sokáig inkább puszinak nevezném,mint csóknak.Elhúzódott és szemembe nézett.Várta hogy megszólaljak.
-Nem emlékeztem,hogy ez ennyire jó-mikor ezt kimondtam elkezdett nevetni.
-Főleg ha érzel valamit az iránt akit megcsókolsz.
-Te mit érzel?
-Be kell vallanom,hogy mielőtt a kórházba kerültél,nagyon megfogtál.Azt hiszem belédzúgtam már akkor.És ez a valami napról napra erősebb lesz…És te mit érzel?
-Amikor a közelemben vagy,a szívem megőrül,ki akar szakadni a helyéről és azt érzem hogy örökké veled akarok maradni.Ha ez a szerelem,akkor igen.Szerelmes vagyok beléd.
-Nos akkor,lennél a barátnőm?
-Igen-mosolyogtam,majd ismét megcsókolt,de ezúttal hosszabban és szenvedélyesen.

11.fejezet-Egy új életet akarok kezdeni és új embereket megismerni.

Sziasztok!Nos,itt a 11.rész is.Remélem tetszik.:) Kérlek szépen titeket hogy kommenteljetek! Jó olvasást!:)

Harry szemszöge:

Lenat egy hét után lehozták az intenzívről.Azóta két hónap telt el,de még mindig kómában van.Joe-ról pedig egyikünk sem tud semmit.Amióta Lena kórházba került,valaki mindig mellette van.Most én vagyok a soros.Beléptem a szobájába.Akárhányszor bejöttem,szívem összeszorult a látványtól.Ott fekszik mozdulatlanul,magatehetetlenül.Az orvosok nem adnak valami sok remént arra,hogy minden rendbe fog jönni,de mi nem adjuk fel és tudom hogy Ő is harcol.Közelebb léptem az ágyához hogy láthassam arcát,ami még így is gyönyörű volt.Ujjaimmal végigsimítottam haját és arcát.Azt hiszem,hogy beleszerettem.Kezemet összekulcsoltam az Ő kezével.Éreztem hogy megszorítja,majd láttam ahogy óvatosan kinyitja szemeit.
-Hol vagyok?-kérdezte halkan.
-Kórházban.
-Mi történt?És te ki vagy?-éreztem hangján hogy kétségbe van esve.
-Harry..Nem emlékszel?
-Nem.Semmire nem emlékszem.
-Hívom az orvost-álltam fel mellőle,majd kiszaladtam a kórteremből.Futottam,ahogy a lábam bírta.Mikor megláttam az orvost,elkezdtem magyarázni mi történt,de az örömtől csak nyökögni tudtam.Megfogtam a karját és húztam magam után.A meglepődöttségtől ő sem tudott megszólalni,de erőt vett magán és közelebb lépett Lenához.
-Hogy érzi magát?
-Semmire nem emlékszem-motyogta maga elé meredve.
-Én a nevét tudja?
-Igen.Lena Smith.De ezen kívül másra nem emlékszem.
-Értem.Nos tudja,az is csoda volt hogy túlélte azt a balesetet.Be kell vallanom,hogy én sem hittem a felépülésében,de amint látja vannak még csodák.Ezért is szép ez a szakma.
-Doktor úr.Nekem fogalmam sincs mi folyik itt.Senkire nem emlékszem.
-Nagyon jó barátai vannak.Mindig volt itt bent valaki.Éjjel-nappal-nézett felém a doki.
-Tényleg?
-Igen.De én hagyom is magukat beszélgetni.Nagyon örülök hogy magához tért.Hamar visszajövök-mondta,majd kiment a szobából.

Lena szemszöge:

-Szóval mi barátok vagyunk?-néztem rá a velem szemben álló,göndör hajú és zöld szemű srácra.
-Valami olyasmi-mosolygott.
-És a doki kikről beszélt még?
-Az együttes többi tagjáról és Ericről,aki a legjobb barátod már régóta.
-Együttes?
-One Direction.Ebben a bandában énekelek én is.Tudod te egy színésznő vagy..vagyis voltál a baleset előtt.A jövő pedig rajtad áll.Eric pedig szintén egy énekes.
-Értem.Szóval egy színésznő..-néztem magam elé.
-Igen.Csodás karriered volt.Az hogy vissza akarsz-e térni,neked kell eldöntened.
-Nem térek vissza.Fogalmam sincs semmiről.Ha kiengednek innen,el akarok menni ebből a városból.Hol is vagyunk?
-New York.
-Szóval innen.Akárhova.
-Értelek.
-Hé,Hazz.Meg jött a váltás-jött be a szobába egy barna hajú,szemű srác.Mikor meglátott arca elsápadt és közelebb lépett.
-LENA-jött közelebb mosolyogva.Mosolya lenyűgöző volt.
-Őőő.Eric…Lena nem emlékszik semmire.Vagyis csak a nevére.
-Még rám sem?
-Sajnálom de nem-mondtam.
-Ezt nem hiszem el.Lena,a legjobb barátod vagyok.Nem igaz,hogy nem emlékszel-mondta kétségbeesve.
-Sajnálom-néztem rá könnyes szemekkel.
-Én kimegyek és felhívom a többieket-mondta Harry és kivonult a szobából.
-Hogy érzed magad?-lépett közelebb Eric és megfogta a kezem.
-Egy picit fáj a fejem de nem vészes.Mennyi ideje vagyok itt?
-Két hónap.
-Az rengeteg…-próbáltam felülni.
-Maradj-nézett rám bociszemekkel.
-Miért?
-Pihenned kell.
-Eric,már pihentem két hónapot.Teljesen jól érzem magam.
-Nem érdekel.Amíg az orvos azt nem mondja,hogy felkelhetsz addig itt maradsz.
-Nemár.
-De.És nem vitatkozol.Tudod hogy imádlak,de ezt nem engedem meg.
-Hát igazából nem tudom.
-Akkor elmondom hogy te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben Lena.
-És mi ketten…ő…tudod..
-Nem.Csak barátok vagyunk.
-Értem.És Harry?
-Hát vele azt hiszem kavartatok..De erről inkább őt kérdezd.
-És hol lakom?
-Nálam.
-Eric,én szeretnék elmenni innen.Mondjuk Londonba.
-Harryék úgyis ott élnek.Gondolom nem lennél terhükre.Majd beszélek velük.
-És te?Nem jösz?
-Engem ideköt a karrierem,de fáj a szívem hogy el kell engednem téged.Viszont ez a te döntésed.
-Köszönök mindent.
-Beszéltem a többiekkel és mindjárt itt lesznek-lépett be az ajtón mosolyogva Harry.
-Haz,az a helyzet hogy Lena el akar innen menni…Londonba.
-Ha tényleg ezt akarod,akkor nálam ellakhatsz-mosolygott rám.
-Köszönöm.

A kórházból egy hét múlva ki is engedtek.Az orvosok is csodálták hogy ilyen hamar erőre kaptam.Az első útunk Eric házába vezetett,ahol összeszedtük a cuccaimat.A többi 1D taggal is remekül kijöttem.Zaynnel találtam meg leginkább a közös hangot.Na meg persze Harryvel,de a többieket is nagyon megszerettem.Még aznap este el kellett indulnunk Londonba.Eric is kikísért minket a reptérre.
-Vigyázz magadra nagyon,oké?
-Ez csak természetes-öleltem magamhoz szorosan.Sajnáltam hogy nem emlékszem rá.
-Amint tudok elmegyek is meglátogatlak.
-Köszönök mindent mégegyszer.
-A Londonba tartó járatra megkezdődött a felszállás-hallottuk egy nő hangját a hangosbemondón keresztül.
-Szeretlek-ölelt ár még szorosabban.-Na de siess,nehogy lekésd a gépet.
-Szia-köszöntem el,majd odamentem Niallékhez.
-Mehetünk?-kérdezte Liam.
-Igen-mondtam,majd visszapillantottam Ericre,aki küldött felém egy bíztató mosolyt,majd elindultunk.
Nem tudtam megmagyarázni hogy miért,de furcsa érzés volt elhagyni New Yorkot.Olyan hiányérzetem volt.De én döntöttem így.Egy új életet akarok kezdeni és új embereket megismerni.