10.fejezet-Az ő arcát láttam magam előtt,mikor a világ elsötétült.

Sziasztok!:) Tudom,hogy mostanában nem volt rész,de igyekszem pótolni a lemaradást.A 10.fejezet itt is van,remélem tetszeni fog!:)

Joe szemszöge:

Lejöttem a színpadról és a telefonomért nyúltam.Fel akartam hívni Lenát,hogy hazaért-e már.Mikor a kijelzőre pillantottam,az 5 nem fogadott hívást jelzett.A szám ismeretlen volt,ezért nem is foglalkoztam vele.De mikor tárcsázni akartam ismét hívott.Nem voltam kíváncsi senkire,csak Lenára ezért kinyomtam.Tárcsázni keztem Őt,de telefonja nem csöngött ki.Nagyon megijedtem,de egyrészt emlékeztettem magam,hogy pár napja be sem kapcsolja.Azonban egy gondolat,jobban mondva egy érzés nem hagyott nyugodni.Felkaptam a cuccaimat,majd bevágódtam a kocsiba és teljed gázzal hazafelé vettem az irányt.

Eric szemszöge:

Miután Lena elment,nekiálltam hogy összedobjak valami ehető kaját.A telefonom csörgése zavart meg.A kijelző ismeretlen számot mutatott.
-Igen?-szóltam bele határozatlanul.
-Jó estét kívánok,Ryan nyomozú vagyok a New Yorki rendőrségtől.Eric Saade-t keresem.
-Én vagyok.Történt valami?
-Igen,sajnos történt.Lena Smith..
-Mi történt vele?-kiabáltam aggódva.
-Balesetet szenvedett.
-Mi?És most hol van?
-A mentősök a kórházba szállították.
-Melyikbe?-idegeskedtem.
-Downtown.
-Azonnal oda megyek-tettem le a telefont,majd felrángattam magamra valami hordható ruhát,kimentem a kocsihoz és elindultam.Szerencsére nem volt nagy forgalom,ezért 5 perc alatt odaértem.Beszaladtam a hatalmas épületbe és a recepcióhoz szaladtam.
-Lena Smith-t keresem.
-A hölgy az intenzív osztályon fekszik.Sajnálom,de oda nem mehet be.
-De látnom kell őt-erősködtem.
-Nézze uram,ez itt egy kórház.Megértem hogy a hölgy sokat jelent magának,de a szabályokat akkor sem szegheti meg.
-Legalább beszélhetnék egy orvossal?
-Azonnal-mondta,majd elviharzott.Pár perccel később egy idősebb,ősz hajú és szakállú férfival tért vissza.
-Üdvözlöm-köszönt rám a doktor.
-Doktor út,ugye minden rendben lesz Lenával?-kérdeztem remegő hangok.
-Mindent megteszünk,azonban mi sem érünk fel Isten akaratával.A kisasszony súlyos koponyasérülést szenvedett.Már az is csoda,hogy egyáltalán túlélte.
-De ezután sem fog meghalni ugye?
-Mint már mondtam,mi is csak orvosok vagyunk.Isten kezében a döntés.Lena most kómában van.Ha felébred-amiben nagyon bízunk-akkor sem biztos hogy minden ugyanolyan lesz,mint azelőtt.
-Mire gondol?
-Ezt sajnos nem tudom megjósolni-mondta együttérzően.
-Köszönöm.Kérem tegyenek meg érte mindent.
-Uram,ez a dolgunk.Harcolni fogunk az életéért,de ehhez az kell  hogy ő is élni akarjon.

Felhívtam Niallt,hogy holnap nem megyek be a stúdióba.Kérdeztem mi történt mire én elmondtam neki.20 perccel később megláttam őket,ahogy berobognak mind az öten a kórházba.
-Mi történt Lenával?-szegezte hozzám a kérdést Harry.
-Elütötték.
-És hogy van?-kérdezte Zayn.
-Az intenzíven van.Az orvos azt mondta hogy kómában van és csoda hogy túlélte.
-Úristen.De hát hova ment olyankor?-értetlenkedett és aggódott egyszerre Liam.
-Kibékültek Joe-val és hozzá ment vissza.Felajánlottam hogy elviszem,de erősködött hogy gyalog akar menni.Akkora hülye voltam-temettem arcom kezeimbe.
-Hányszor?Hányszor bántja még az a mocsok ezt a szerencsétlen lányt?Hányszor?-kérdezte Harry,miközben maga elé meredt.
-Harry,nyugi-lépett mellé Louis.
-Lou,hogy tudnék megnyugodni,mikor az a lány,akibe a jelek szerint belezúgtam ott fekszik az intenzív osztályon Joe miatt?
-Megértem hogy ideges vagy,de attól hogy hőbörögsz nem lesz jobb a helyzet.Lenának most nyugalom kell és nem dráma-oktatta ki Liam Harryt.

Joe szemszöge:

Az út hazáig egy örökkévalóságnak tűnt.Az ajtó be volt zárva,de ez már megszokott volt,hiszen Lena mindig bezárta.Előkerestem kulcsomat a zsebeimből és kinyitottam az ajtót.Az egész házban sötétség és csend uralkodott.Csak Winston halk szuszogását lehetett hallani,amint éppen alszik.Felkapcsoltam a lámpát majd elkezdtem fel-alá rohangálni.
-LENA!-kiabáltam a házban,mire Winston elkezdett ugatni.
-Nyugi Winnie csak én vagyok-léptem oda hozzá.Megsimogattam,majd tovább folytattam Lena keresését.
Miután egyik helyiségben sem láttam,ismétkocsiba pattantam és elhajtottam 3 utcával arébb,ahol Eric lakott.Becsengettem,de senki nem nyitott ajtót.Kétségbe voltam esve.Lena sehol és a legjobb barátja,akitől jön,szintén eltűnt.Nagyon rossz érzésem volt,de nem értettem miért.
Ismét felbőgött a kocsi motorja és Kevinék felé vettem az irányt.A lámpák még égtek,így megnyugodtam hogy fent vannak.Nem csengettem,csak berontottam a házba.Láttam hogy Nick is ott van.
-Joe,tesó.Mi bajod?-nézett rám Kevin aggódva.
-Lena..
-Mi történt Lenával?
-Fogalmam sincs.
-Megnyugodnál végre és elmondanád hogy mi folyik itt?-kérdezte Danielle.
-Kibékültünk.Úgy volt hogy visszajön hozzám,de nem jött.Sehol sem találom.
-Eric?
-Nincs otthon.Tőle jövök.
-Akkor hol lehet?-kérdezte Nick.
-Öcsi,én is erre próbálok rájönni.
-Először is próbálj lenyugodni,mert így nem fog menni-próbált nyugtatni Danielle.
-Dani,ő az életem.Belehalok ha történik vele valami.
-Nem kell félned-tette kezét a vállamra Nick.
Lábaim nem bírták el szívem súlyát.Lerogytam a kanapéra és csak ültem ott tehetetlenül.Kevin,Nick és Danielle aggódó pillantásokat vetettek rám és egymásra.Fogalmam sem volt,hogy mi lesz.Semmi másra nem vágytam csak Lenára.Szemeim le akartak csukódni,azonban én erősebb voltam náluk.Nem akartam elaludni.Az ő arca jelent meg előttem.Teljesen elgyengültem,viszont erősnek kell maradnom.Nem magam miatt,hanem miatta.
Felálltam,majd se szó,se beszéd elmentem.Nem jöttek utánam.Tudták,hogy most magányra van szükségem.Beültem a kocsiba és elindultam haza,abban reménykedve hogy már hazaért.A sebességkorlátot már rég túl léptem,de nem érdekelt.Hirtelen feltűnt előttem egy autó.Nagyon gyorsan jött.Ekkor már nem volt visszaút.Az ő arcát láttam magam előtt,mikor a világ elsötétült.