17.fejezet-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket

Sziasztok!Remélem tetszeni fog ez a rész is.:)Igyekszem hamar hozni a részeket de a suli miatt ez picit bonyolult:/ Miután elolvastátok nehogy azt higyjétek hogy a One Direction már nem lesz benne,mert benne lesznek :) Kommentelni ér!;)

Kevin ott állt előttem.Elküldtem orvosért és vissza mentem Joe-hoz.Leültem az ágyra,de mielőtt megszólalhattam volna az egész család beállított az orvossal a nyomukban.A doki megvizsgálta Joe-t,majd így szólt:

-Teljesen jó az állapota,semmi maradandó károsodása nincs,azonban még egy kis ideig bent kell tartanunk megfigyelésen.

-Ugye nem mész el?-kérdezte Joe,miután kettesben hagytak minket.
-Nem.Viszont holnap este el kell mennem tisztázni pár dolgot.
-Rendben.
Egész éjjel beszélgettünk,de Ericről és Harryről egy szót sem szóltam neki.
Másnap délután hazamentem hogy Erickkel együtt mehessünk a koncertre.
-Azt hittem sosem jössz haza.
-Beszélnem kell Harryvel és veled is.
-Nézd,én tudom hogy semmi esélyem.Lett volna ha nem jut eszedbe semmi.De ez van.
-Tudnod kell hogy komolyan mondtam amit mondtam.Mármint hogy többet érzek irántad mint barátság.ÉS nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből.Most csak azt tudom hogy Joe-nak szüksége van rám és nekem is rá.
-Lassan indulnunk kell-váltott témát.
-Lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk.

-Végre itt vagytok-futott oda Harry.Meg akart csókolni de én elfordultam.-Valami baj van?
-Nem.
-Akkor?
-Emlékszik mindenre-mondta el helyettem Eric.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor gondolom Joe-ra is.
-Igen.ÉS egyszerűen nem tudom elhinni hogy nem szóltatok.
-Mert azt hittük hogy ezzel segítünk neked.Csak neked akartunk jót.
-Harry,tudnod kell hogy szerettelek és még mindig szeretlek de egyszerűen nem tudok kitörölni annyi emléket amit Joe-val kapcsolatos.
-De mégis elhagysz.
-Nem tudom még mi lesz de most mennem kell-mondtam majd hátat fordítottam és elindultam kifelé.
-Itt ennek még nincs vége-hallottam Harry hangját a hátam mögött,de csak mentem tovább.Eric pedig utánam.
-Eric én azt hiszem hogy haza megyek aludni.Ez a nap egy kicsit megviselt.
-Veled megyek.
-Haza tudok menni egyedül is.
-Nem baj.Akkor is megyek veled.
-Oké.
Hazafele nem szóltunk egy szót sem.Eric tudta hogy hova mentem mikor a baleset történt.Nem estem neki emiatt mert tudtam hogy csak nekem akar jót.Habár jó lett volna ha elmondja ezt az egész Joe-dolgot.
Otthon egyszerre felmentem a szobámba.Kivettem a szekrényből azt a ruhát amit Joe-tól kaptam.Végre emlékeztem mindenre.Fogtam a ruhát és lefeküdtem vele az ágyra majd szinte azonnal elaludtam.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-lépett be Eric a szobámba.
-Igen.Hány óra?
-11.
-Te jó ég!Nekem már bent kéne lennem a kórházba.
-Nick hívott az előbb a telefonodon amit sikeresen lent hagytál.Mondtam hogy alszol de felkeltelek.Azt mondta Joe már hiányol.
-köszönöm eric.Én sajnálom.Szeretlek.és Harryt is szeretem.Csak visszatértek a régi érzések is.Ez így nehéz.
-Én mindig itt leszek neked,de ezt már párszor mondtam.De tudnod kell hogy tényleg komolyan gondolom.
-Igen tudom-mosolyogtam.
-Nem vagy éhes?Csináltam palacsintát.
A szó hallatán elfogott a rosszullét.A palacsinta a kedvenc kajám de most nem bírtam volna enni egy falatot sem.
-Jól vagy?
-Igen.Csak most nem kívánom a palacsintát.De szeretnék felöltözni ha nem bánod.
-Láttalak már meztelenül-mosolygott.
-Eric-néztem rá komolyan.
-Bocsi,sajnálom.
Miután felöltöztem egyenesen a kórház felé vettem az irányt.
Joe aludt,Nick pedig mellette telefonozott.
-Itt a váltás-mosolyogtam.
-Hogy vagy?
-Jól,te?
-Én is habár egy picit elfáradtam,Joe meg bealudt.
-Jót fog neki tenni egy kis pihenés.
-Igen.És te?Vissza költözöl?
-Erről még nem beszéltünk.
-Szerintem az lenne a legjobb megoldás.
-Gondolkodtam pát dolgon és azt hiszem hogy visszatérek a színészethez.Sokáig nem emlékeztem rá hogy mennyire szeretem csinálni.
-Szerintem Joe is értékelné ezt a dolgot.
-Sziasztok-köszönt Joe.
-Szia.Hogy vagy?-léptem hozzá oda és megcsókoltam.
-Jól.
-Ne én léptem-mondta Nick.
-Rendben,szia.
-Sziasztok-
-Nos végre csak ketten vagyunk-húzott maga mellé az ágyra.
-Igen,egy kórházi szobában.Nagyon romantikus.
-Nemsokára a saját ágyunkban leszünk.
-Alig várom már.
-Akkor vissza költözöl?
-Ha szeretnéd.
-Hogyne szeretném-mosolygott.
-Akkor megyek.

16.fejezet-Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.

Sziasztok!Mivel összegyűlt a 3 komment,itt az új rész is.Amúgy a Harrys dolognak sincs még vége ne aggódjatok!;) Na újabb 3 komi és megint rész :)

-Úristen-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Lena,minden oké?
-Nem.Semmi nem oké.Add oda a laptopd kérlek.
Remegő kézzel rákerestem Joe Jonas-ra.Rengeteg zenét hozott ki.Az első találat egy See no more című dal volt.Elindítottam.Az arca nagyon ismerős volt,amikor meghallottam a hangját pdig eszembe jutott minden.Emlékezte arra a napra,mikor találkoztunk,mikor azt a ruhát kaptam tőle ami fent van a szobában,mikor megígértük egymásnak hogy örökké együtt leszünk és így tovább mindenre.Könnyeimnek nem tudtam parancsolni,elkezdtek folyni szememből.
-Jól vagy?-kérdezte Eric.
-Emlékszem mindenre.
-Komolyan?
-Igen.Kérlek vigyél be abba a kórházba ahol Joe van.
-Biztos vagy benne hogy oda akarsz menni?
-Igen,teljesen.

Mikor beértünk a kórházba,megláttam a folyosón Nicket.
-Nick-futottam hozzá sírva és a nyakába vetettem magam.
-Szállj le rólam.
-De Nick..
-Mit akarsz?Fél évre eltűntél.Senki nem tudta hol vagy.Joe miattad került ide fél éve.
-Aznap én is balesetet szenvedtem és két hónapig kómában voltam.Mikor felébredtem nem emlékeztem semmire.Nick,kérlek segíts.Ahogy meghallottam Joe hangját eszembe jutott minden és ide rohantam.
-Segítek-ölelt át.
-Mit keresel te itt?-lépett oda Joe anyja,Denise.
-Kérlek Denise,hallgass meg.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Miattad van itt a fiam.
-Anya,kérlek hallgasd végig.Jó oka volt arra amiért nem jött eddig-segített ki Nick.
Miután mindent elmeséltem a családnak,mindenki megbocsájtott.
-Bemehetek Joe-hoz?
-Igen.Márcsak te vagy az egyetlen reményünk.
Bementem a szobába ahol Joe feküdt.Nagyon rossz volt őt így látni.
-Joe-suttogtam,majd mellkasára borultam és sírtam.Ez így ment húsz percen keresztül.
-Figyelf,meg kell gyógyulnod.Szükségem van rád.Utálom magam amiért ennyi ideig nem jöttem de balesetem volt ami után nem emlékeztem semmire.Most hogy mindenre emlékszem elmondhatom hogy szeretlek.Kérlek ébredj fel!Remélem szeretsz annyira hogy visszatérsz hozzám.
Reménykedtem abban hogy hallja amit mondok és felébred.
-Lena,a látogatási idő lejárt-jött be a szobába Danielle.
-Egy pillanat és megyek.
Odamentem Joe-hoz és megcsókoltam,majd ránéztem az arcára.Reménykedtem hogy csókommal életet lehelek bele,de hiába minden mert ez nem egy Csipkerózsika-sztori.Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Egyszercsak halk nyögdécselést hallottam.Visszafutottam az ágyhoz és láttam hogy Joe szemei lassan kinyílódnak.
-Jézusom-jött rám ismét a sírás.
-Lena-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Itt vagyok.
-Mi történt?
-Majd elmondom,de most hívom az orvost.
-Ne menj el kérlek.
-Egy pillanat és itt vagyok-mondtam majd odafutottam az ajtóhoz.

15.fejezet-Már biztos voltam benne hogy Eric sokkal többet jelent nekem.

Sziasztok!Na itt is a következő rész,ami rövid lett de mostantól kezdődnek az események:) Viszont mostantól 3 komment után hozok csak részt,úgyhogy aki olvassa az legyen szíves írjon egy rövid kis véleményt.Köszönöm!Jó olvasást!:)

Másnap reggel semmire sem emlékeztem.Iszonyatosan fájt a fejem.Kinyitottam a szemem és láttam hogy Eric ott fekszik mellettem.Nem tudtam miért.Mikor rájöttem hogy nincs rajtam ruha,megijedtem.Fogalmam sem volt hogy mi történt előző este,csak arra emlékszem hogy megmutatta a dalait,amik nagyon bejöttek aztán elkezdtünk inni.Innentől fogva kiesett minden.
-Eric-keltegettem kétségbeesetten.
-Mi történt?
-Nem tudom…Lehet hogy te és én…Tudod..
-Igen.
-Te emlékszel?
-Igen.
-Basszus Eric,én Harryvel járok.
-Tudom.Lena,sajnálom de akkor nem tudtam mit csinálok.
-És én most mit csináljak?Ha Harry megtudja akkor szóba sem áll velem,sőt veled sem.És tudtommal az egyik legjobb barátja vagy.
-Akkor?Ne mondjuk el neki?
-Nem tudom.Szerinted?
-Maradjon ez a mi titkunk,oké?
-Rendben.
Felvettem a földre dobott melltartóm és bugyim majd lementem a konyhába.Ahogy enyhült a fejfájás,kezdtem emlékezni a dolgokra.Élveztem az estét és fogalmam sincs miért,de nem éreztem bűntudatot pedig kellett volna.
A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem és gondolkodtam.Rájöttem hogy picit többet érzek Eric iránt,mint barátság.

-Hogy vagy?-lépett közelebb Eric,mikor végre levánszorogtam a szobámból.
-Viszonylag jól.
-Lena,én sajnálom.
-Semmi baj.Nem kellett volna annyit innom.
-Nem a te hibád.Én itattalak.
-Akkor maradjunk annyiban hogy ez kettőnk hibája.
-Jó.De be kell vallanom hogy nekem nagyon tetszett.
-Igen,nekem is.
-Szereted Harryt?
-Igen.Viszont kezdek rájönni hogy irántad is többet érzek mint barátság.
-Én mindig is jobban szerettelek mint egy barátot.
-Ez egy nagyon bonyolult dolog.Nem tudok többet úgy rádnézni mint egy barátra.Viszont Harryt sem akarom megbántani.
-Lena,Harry most nincs itt.Van még egy hetünk a koncertig.Addig tisztázd az érzéseid és dönts helyesen.
-Igen,ezt kell tennem.
-Rám számíthatsz bármilyen értelemben.Akár barátként,akár többként.
-Köszönöm.

A következő napokban rengeteget gondolkodtam.Már biztos voltam benne hogy Eric sokkal többet jelent nekem.Beleszerettem,de ugyanakkor Harry iránt is ezt érzem.Semmire nem jutottam,holnap pedig koncert.Addig döntenem kell.

Eric és én a híradót néztük.Jobban mondva csak ő,mert én gondolkodtam.Azonban egy hírnél felkaptam a fejem:
„A tinilányok kedvence,Joe Jonas még mindig kómában fekszik.Az orvosok már nem reménykednem a felépülésében és le szeretnék kapcsolni a gépekről is.A Jonas család többi tagja próbál időt nyerni.Ők bíznak abban hogy Joe rendbe fog jönni.Joe egykori barátnőjéről,Lena Smith-ről senki nem tud semmit.”

14.fejezet-Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.

Na megjött a 14.rész is:)Nem akartam még felrakni,de most itt van.Jó olvasást és kommenteket kérek!:)

New Yorkban ott várt rám Eric.Mikor megláttam azonnal a nyakába vetettem magam.Szokás szerint napszemüvegben és csuklyában volt,hogy ne ismerjék fel.
Mikor a házába értünk felpakoltam abba a szobába,ami azelőtt az enyém volt.Kinyitottam a bőröndöm és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe,mivel még itt leszek pár hónapig és kényelmetlen lenne a bőröndből kikeresgetni őket nap mint nap.A szekrény alján egy gyönyörű ruhát találtam.Kezembe vettem és különös érzés fogott el.Nem tudtam mire vélni,de kíváncsi voltam miért érzem ezt.Jó érzés volt,mégis felkavaró.Bármennyire is próbáltam emlékezni,nem ment.
-Lena,gyere vacsorázni-jött be Eric a szobámba.
-Pillanat,csak elrakon ezt a pár ruhát.
-Rendben-mosolygott rám majd kisétált a szobából,maga mögött becsukva az ajtót.

-Arra gondoltam,hogy holnap elmondhatnád a véleményed pár dalról este-mondta,miután befejeztük a vacsorát.
-Rendben.Benne vagyok.Délelőtt meg kitakarítok-néztem körbe a házba,amire tényleg ráfér egy alapos takarítás.
-Nem cselédnek vagy itt.
-Tudom,de ez a minimum azért hogy befogadtál.
-Lena,te nem egy kóbor kutya vagy,aki be kell fogadni hanem a legjobb barátom már kitudja mi óta.Hozzám akkor jösz amikor csak akarsz.
-Köszönöm.
-Ezen nincs mit megköszönni.
Elmeséltem neki hogy mi a helyzet Harryvel.Látszólag örült neki.Aztán pár órás beszélgetés után elmentünk aludni.

Reggel neki is álltam a takarításnak.Eric még aludt,szóval próbáltam halkan tevékenykedni.A konyhában kezdtem.Bepakoltam a tálakat meg az edényeket a mosogatógépbe.Neki álltam lemosni a konyhaszekrényt,mivel egy kosz volt az egész.A rongy beesett a szekrény és a hűtő közé.Lehajoltam hogy kivegyem és találtam ott egy cetlit is,amin ez állt:”Úgyis megkapod a szerepet,de azért kéz és lábtörést”
Elmosolyodtam.Habár nem emlékeztem,tudtam hogy ez nekem szól.
-Mit olvasol?
-Jézusom Eric.
-Bocsi hogy a frászt hoztam rád.
-Semmi.
-Na de mi az a cetli?-mosolygott,mire odanyújtottam neki.-Igen,emlékszem.Még aznap írtam neked mikor a baleseted történt.
-Értem.Akkor mentem a castingra,mikor megtörtént?
-Nem.A castingon ott voltál és meg is kaptad a szerepet.
-Akkor hogy történt a baleset?
-Reménykedtem hogy már nem fogsz rákérdezni.
-Erőt kellett hozzá gyűjtenem.Ugye elmondod?
-Nem tudom én sem.Fogalmam sincs hova mentél.Engem már csak a rendőrség értesített arról hogy mi történt.
-Értem.
-Na akkor este elmondod a véleményed pár dalról?-váltott témát.
-Persze.Alig várom hogy halljam őket.
-Most el kell ugranom bevásátolni.Hozzak neked valamit?
-Nem úgy különösen nincs szükségem semmire,köszi.
-Na akkor indulok is,mert még van egy kis dolgom pár dallal.Szia.
Miután Eric elment,eltettem a kis cetlit a zsebembe.Elhatároztam,hogy minden kis emléket megtartok mostantól.Az ember néha nem értékeli a legapróbb dolgokat,ami hatalmas hiba.Én most bármilyen kis emlékfoszlánynak örülnék.
Nem fogom elveszteni a reményt és egy szép nap emlékezni fogok mindenre.Talán nemsokára eljön ez a nap is.

Este rendeltünk pizzát és Eric megmutatta a dalokat.
-Eric,ezek nagyszerűek.Imádom őket.Zseniális vagy-öleltem át.
-Tényleg tetszenek?
-Persze hogy tetszenek,ne légy hülye.
-Akkor erre inni kell-mondta,majd kiment a konyhába és egy üveg vodkával és két kis pohárral tért vissza.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdeztem.
-Dehogy lesz.
-Akkor igyunk a dalaidra és arra hogy eszméletlen sikeres lesz az albumod.
-És igyunk ránk.Arra hogy semmi és senki nem állhat közénk.ezt ígérd mg.
-Persze hogy ígérem-mosolyogtam.
Nem is nagyon gondolkodtunk már pár pohár után.Megittuk az egész üveget.
-Van még egy üveg pezsgő itthon-jelentette ki,mikor már mindketten instabil állapotban voltunk.
-Lehet hogy azt már nem kéne de hozd.
A pezsgőt is benyakaltuk.
-Na én most kimegyek a fürdőbe.Egy perc és jövök-álltam fel nehezen a kanapáról Eric mellől,majd meginogtam és az ölébe estem.
-Bocsi,ez nem jött össze-nevettem.
-Akkor inkább maradj itt.
-Az lesz a legjobb szerintem is..Ugye tudod hogy szeretlek?-kérdeztem.
-Én is szeretlek-mondta,majd megcsókolt.
Visszacsókoltam.Akkor,abban a pillanatban azt éreztem helyesnek.Nagyon belejöttünk ebbe az egész dologba.Ericen már csak egy alsógatya,rajtam pedig csak egy bugyi és egy melltartó volt.Ő felállt,én pedig lábaim a dereka köré fontam.Így mentünk fel a szobájába.Óvatosan lerakott az ágyra,majd tovább folytattuk amit lent elkezdtünk.

13.fejezet-Figyelj,Lena.Beszélnünk kell-nézett rám Harry komolyan.

Na meghoztam:) Rövid lett és unalmas,de hamarosan jönnek az izgalmas részek:)

Miután felébredtem,lementem a konyhába és beindítottam a kávéfőzőt,miközben valami kaja után kutattam a hűtőben.
-Jó reggelt!-jött oda Harry és egy puszit nyomott a fejemre.
-Neked is-mosolyogtam.
-Csináljunk valami kaját?
-Oké.Benne vagyok.Amúgy sem találok semmi olyat.
-Palacsinta?
-Tökéletes.
-Akkor ha már a hűtőnél vagy vegyél elő tojást és tejet,a többit pedig bízd rám.Amúgy a srácok mindjárt itt lesznek,szóval sokat kell csinálnunk.Niall maga megeszik tizenötöt.
-Oké-mosolyogtam.
-Este pedig csak te és én-ölelt át hátulról.
-Jól hangzik-fordultam vele szembe.-És mit csinálunk?
-Nem tudom.Mihez van kedved?
-Üljünk ki a kertbe.
-Látom szeretsz ott lenni.
-Az nem kifejezés.
-JÓ REGGELT TUBICÁIM-rohant be az ajtón Louis.-De Hazza,azért ugye még nekem is van hely a szívedben?
-Persze BooBear-mosolygott Harry.Na igen,Larry Stylinson ismét akcióban.
-Csak nem kaját akartatok csinálni?-kérdezte Niall,amikor meglátta a hozzávalókat a pulton.
-De.Palacsintát.
-Az a kedvencem-mosolygott.
-Niall,neked minden kaja a kedvenced.
-Igen,de a palacsinta az egyik legnagyobb kedvencem.
-Mivan,megcsalod a Nando’s-t?-mosolyogtam.
-Oké,asszem befogom mert többet nem kapok majd ott kaját.

Este-miután a többiek elmentek-Harryvel kiültünk a kertbe.Az a hely még így sokadik látásra is lenyűgöző volt.
-Figyelj,Lena.Beszélnünk kell-nézett rám Harry komolyan.
-Valami baj van?
-Nem.Csak el kell mondanom valamit,amit már rég el kellett volna de mindig halasztottam.

-Mi az?
-Világturnéra megyünk a srácokkal.Szóval darabig majd távol leszek.Arra gondoltunk hogy elmehetnél Erichez New Yorkba.Ő most a lemezén dolgozik,amit otthonról is tud intézni,szóval egy percre sem lennél egyedül.
-Tudok magamra vigyázni,de szeretném látni Ericet,szóval benne vagyok.
-Ja,és a legrosszabb hogy holnap indulunk.Már megvettem neked a jegyet.A géped 10-kor indul,a miénk pedig 11-kor,szóval kikísérünk majd.
-De még össze sem pakoltam-pattantam fel Harry mellől.
-Tudom.Sajnálom hogy későn szóltam.
-Semmi baj-pusziltam meg.
-Akkor azt hiszem megvan a programunk az éjjelre.

Egész éjjel pakoltunk,majd reggel elindultunk a reptérre,ahol már a többiek vártak minket.
-Vigyázz magadra nagyon-suttogta Harry,mikor búcsúzkodtunk.
-Te is magadra.
-Szeretlek-nézett a szemembe.
-Én is szeretlek.
-Na de ideje felszállnod.Mikor New Yorkban leszünk,várunk titeket a koncertre-nyújtott oda két VIP jegyet.
-Ott leszünk-mondtam,majd utoljára megcsókoltam mielőtt felszálltam volna a gépre.

12.fejezet-Szívem gyorsabban dobogott,mikor arcát egyre közelebb helyezte enyémhez.

Sziasztok!Itt a következő rész is.Remélem tetszeni fog.És nagyon kérlek titeket hogy kommenteljetek,mert kevés a komi.Köszi:)

Egy hosszadalmas és fárasztó repülőút után végre megérkeztünk Londonba,ahol egy kocsi várt minket,hogy haza vigyen.A félórás út alatt egész végig az ablakon bámultam kifelé.Lenyűgözött London szépsége.
-Egy helyre megyünk?-kérdeztem a srácokat.
-Nem.Liam és Louis a barátnőjükkel laknak,Zayn és Niall együtt én pedig nemrég úgy döntöttem hogy veszek egy házat kettőnknek-mosolygott,amitől egy picit feszélyezve éreztem magam,viszont tetszett.Imádtam Harry mosolyát és szemeit.Bármire rá tudott venni.Be kell vallanom,hogy ebben a pár napban egész közel kerültünk egymáshoz.Nem mondhatnám,hogy szerelem,viszont biztosan több mint barátság.
Mi szálltunk ki először a kocsiból és elköszöntünk a többiektől.A reptértől idáig sikerült eljutnunk feltűnésmentesen.Harry rámerőltetett egy napszemüveget meg egy kapucnis felsőt,hogy ne ismerjenek fel.
Mikor beléptem a házba,csodálatos látvány tárult szemeim elé.A falak hófehérek voltak a bútorok pedig sötétek.A két ellentét nagyon illett egymáshoz.Azt hiszem mint ő és én.
-Látom tetszik-lépett közelebb mosolyogva.
-Gyönyörű.
-Megmutatom a szobád.
Felmentünk az emeletre,ahol 4 szoba volt.Az enyém az övé mellett volt.Volt hozzá fürdőszoba és gardrób is.Miután kipakoltam,elindultam a felfedezőútra.Aház hatalmas volt.Találtam egy moziszobát,egy hatalmas ebédlőt,nappalit,játéktermet és egy óriási konyhát.A kedvenc részem azonban a kert volt.Egy hatalmas úszómedence volt ott,de nem ez fogott meg a legjobban,hanem a virágok amik mögött egy hintaágy bújt meg körbefuttatva borostyánnal.
-Szép,igaz?-lépett mögém Harry.
-Nincsenek rá szavak.Imádom.
-Mit szólnál hozzá,ha este megnéznénk egy filmet?
-Benne vagyok.
-És van számodra egy meglepetésem-mosolygott.
-Már ez is egy ajándék hogy befogadtál.
-Lena,nem egy kutya vagy akit be kellene fogadni.Én szeretek veled lenni és egy percig sem volt kérdés számomra hogy ide gyere-amikor ezt kimondta szívem hevesebben kezdett verni és egy addig emlékeim szerint ismeretlen érzés fogott el.

-Milyen filmet nézzünk?-nézett rám Harry kérdően a moziszobában.
-Hmm..Fogalmam sincs.
-Titanic?
-Nekem jó,akármi is az.
-Tetszeni fog hidd el.
Igaza volt.Gyönyörű az a film.Jack és Rose szerelme teljesen lenyűgözött,a végén még pár könnycseppet is hullattam.A kedvenc részem az volt,amikor a hajó orrában Rose széttárja a karjait,Jack pedig mögé áll.Harry a film közepén lassan a nyakam mögé helyezte jobb karját.
A film után kimentünk a kertbe és leültünk a hintaágyba.Eleinte messzebb ültünk le egymástól,majd Harry egy mozdulattal átszelte ezt a távolságot és egyik kezét derekamra helyezte.Szívem gyorsabban dobogott,mikor arcát egyre közelebb helyezte enyémhez.
-Szólj ha azt akarod,hogy álljak le.
-Csak csókolj meg-suttogtam.Nem kellett neki kétszer mondani,lecsapott ajkaimra.Gyengéd volt,de nem húzta sokáig inkább puszinak nevezném,mint csóknak.Elhúzódott és szemembe nézett.Várta hogy megszólaljak.
-Nem emlékeztem,hogy ez ennyire jó-mikor ezt kimondtam elkezdett nevetni.
-Főleg ha érzel valamit az iránt akit megcsókolsz.
-Te mit érzel?
-Be kell vallanom,hogy mielőtt a kórházba kerültél,nagyon megfogtál.Azt hiszem belédzúgtam már akkor.És ez a valami napról napra erősebb lesz…És te mit érzel?
-Amikor a közelemben vagy,a szívem megőrül,ki akar szakadni a helyéről és azt érzem hogy örökké veled akarok maradni.Ha ez a szerelem,akkor igen.Szerelmes vagyok beléd.
-Nos akkor,lennél a barátnőm?
-Igen-mosolyogtam,majd ismét megcsókolt,de ezúttal hosszabban és szenvedélyesen.

11.fejezet-Egy új életet akarok kezdeni és új embereket megismerni.

Sziasztok!Nos,itt a 11.rész is.Remélem tetszik.:) Kérlek szépen titeket hogy kommenteljetek! Jó olvasást!:)

Harry szemszöge:

Lenat egy hét után lehozták az intenzívről.Azóta két hónap telt el,de még mindig kómában van.Joe-ról pedig egyikünk sem tud semmit.Amióta Lena kórházba került,valaki mindig mellette van.Most én vagyok a soros.Beléptem a szobájába.Akárhányszor bejöttem,szívem összeszorult a látványtól.Ott fekszik mozdulatlanul,magatehetetlenül.Az orvosok nem adnak valami sok remént arra,hogy minden rendbe fog jönni,de mi nem adjuk fel és tudom hogy Ő is harcol.Közelebb léptem az ágyához hogy láthassam arcát,ami még így is gyönyörű volt.Ujjaimmal végigsimítottam haját és arcát.Azt hiszem,hogy beleszerettem.Kezemet összekulcsoltam az Ő kezével.Éreztem hogy megszorítja,majd láttam ahogy óvatosan kinyitja szemeit.
-Hol vagyok?-kérdezte halkan.
-Kórházban.
-Mi történt?És te ki vagy?-éreztem hangján hogy kétségbe van esve.
-Harry..Nem emlékszel?
-Nem.Semmire nem emlékszem.
-Hívom az orvost-álltam fel mellőle,majd kiszaladtam a kórteremből.Futottam,ahogy a lábam bírta.Mikor megláttam az orvost,elkezdtem magyarázni mi történt,de az örömtől csak nyökögni tudtam.Megfogtam a karját és húztam magam után.A meglepődöttségtől ő sem tudott megszólalni,de erőt vett magán és közelebb lépett Lenához.
-Hogy érzi magát?
-Semmire nem emlékszem-motyogta maga elé meredve.
-Én a nevét tudja?
-Igen.Lena Smith.De ezen kívül másra nem emlékszem.
-Értem.Nos tudja,az is csoda volt hogy túlélte azt a balesetet.Be kell vallanom,hogy én sem hittem a felépülésében,de amint látja vannak még csodák.Ezért is szép ez a szakma.
-Doktor úr.Nekem fogalmam sincs mi folyik itt.Senkire nem emlékszem.
-Nagyon jó barátai vannak.Mindig volt itt bent valaki.Éjjel-nappal-nézett felém a doki.
-Tényleg?
-Igen.De én hagyom is magukat beszélgetni.Nagyon örülök hogy magához tért.Hamar visszajövök-mondta,majd kiment a szobából.

Lena szemszöge:

-Szóval mi barátok vagyunk?-néztem rá a velem szemben álló,göndör hajú és zöld szemű srácra.
-Valami olyasmi-mosolygott.
-És a doki kikről beszélt még?
-Az együttes többi tagjáról és Ericről,aki a legjobb barátod már régóta.
-Együttes?
-One Direction.Ebben a bandában énekelek én is.Tudod te egy színésznő vagy..vagyis voltál a baleset előtt.A jövő pedig rajtad áll.Eric pedig szintén egy énekes.
-Értem.Szóval egy színésznő..-néztem magam elé.
-Igen.Csodás karriered volt.Az hogy vissza akarsz-e térni,neked kell eldöntened.
-Nem térek vissza.Fogalmam sincs semmiről.Ha kiengednek innen,el akarok menni ebből a városból.Hol is vagyunk?
-New York.
-Szóval innen.Akárhova.
-Értelek.
-Hé,Hazz.Meg jött a váltás-jött be a szobába egy barna hajú,szemű srác.Mikor meglátott arca elsápadt és közelebb lépett.
-LENA-jött közelebb mosolyogva.Mosolya lenyűgöző volt.
-Őőő.Eric…Lena nem emlékszik semmire.Vagyis csak a nevére.
-Még rám sem?
-Sajnálom de nem-mondtam.
-Ezt nem hiszem el.Lena,a legjobb barátod vagyok.Nem igaz,hogy nem emlékszel-mondta kétségbeesve.
-Sajnálom-néztem rá könnyes szemekkel.
-Én kimegyek és felhívom a többieket-mondta Harry és kivonult a szobából.
-Hogy érzed magad?-lépett közelebb Eric és megfogta a kezem.
-Egy picit fáj a fejem de nem vészes.Mennyi ideje vagyok itt?
-Két hónap.
-Az rengeteg…-próbáltam felülni.
-Maradj-nézett rám bociszemekkel.
-Miért?
-Pihenned kell.
-Eric,már pihentem két hónapot.Teljesen jól érzem magam.
-Nem érdekel.Amíg az orvos azt nem mondja,hogy felkelhetsz addig itt maradsz.
-Nemár.
-De.És nem vitatkozol.Tudod hogy imádlak,de ezt nem engedem meg.
-Hát igazából nem tudom.
-Akkor elmondom hogy te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben Lena.
-És mi ketten…ő…tudod..
-Nem.Csak barátok vagyunk.
-Értem.És Harry?
-Hát vele azt hiszem kavartatok..De erről inkább őt kérdezd.
-És hol lakom?
-Nálam.
-Eric,én szeretnék elmenni innen.Mondjuk Londonba.
-Harryék úgyis ott élnek.Gondolom nem lennél terhükre.Majd beszélek velük.
-És te?Nem jösz?
-Engem ideköt a karrierem,de fáj a szívem hogy el kell engednem téged.Viszont ez a te döntésed.
-Köszönök mindent.
-Beszéltem a többiekkel és mindjárt itt lesznek-lépett be az ajtón mosolyogva Harry.
-Haz,az a helyzet hogy Lena el akar innen menni…Londonba.
-Ha tényleg ezt akarod,akkor nálam ellakhatsz-mosolygott rám.
-Köszönöm.

A kórházból egy hét múlva ki is engedtek.Az orvosok is csodálták hogy ilyen hamar erőre kaptam.Az első útunk Eric házába vezetett,ahol összeszedtük a cuccaimat.A többi 1D taggal is remekül kijöttem.Zaynnel találtam meg leginkább a közös hangot.Na meg persze Harryvel,de a többieket is nagyon megszerettem.Még aznap este el kellett indulnunk Londonba.Eric is kikísért minket a reptérre.
-Vigyázz magadra nagyon,oké?
-Ez csak természetes-öleltem magamhoz szorosan.Sajnáltam hogy nem emlékszem rá.
-Amint tudok elmegyek is meglátogatlak.
-Köszönök mindent mégegyszer.
-A Londonba tartó járatra megkezdődött a felszállás-hallottuk egy nő hangját a hangosbemondón keresztül.
-Szeretlek-ölelt ár még szorosabban.-Na de siess,nehogy lekésd a gépet.
-Szia-köszöntem el,majd odamentem Niallékhez.
-Mehetünk?-kérdezte Liam.
-Igen-mondtam,majd visszapillantottam Ericre,aki küldött felém egy bíztató mosolyt,majd elindultunk.
Nem tudtam megmagyarázni hogy miért,de furcsa érzés volt elhagyni New Yorkot.Olyan hiányérzetem volt.De én döntöttem így.Egy új életet akarok kezdeni és új embereket megismerni.

10.fejezet-Az ő arcát láttam magam előtt,mikor a világ elsötétült.

Sziasztok!:) Tudom,hogy mostanában nem volt rész,de igyekszem pótolni a lemaradást.A 10.fejezet itt is van,remélem tetszeni fog!:)

Joe szemszöge:

Lejöttem a színpadról és a telefonomért nyúltam.Fel akartam hívni Lenát,hogy hazaért-e már.Mikor a kijelzőre pillantottam,az 5 nem fogadott hívást jelzett.A szám ismeretlen volt,ezért nem is foglalkoztam vele.De mikor tárcsázni akartam ismét hívott.Nem voltam kíváncsi senkire,csak Lenára ezért kinyomtam.Tárcsázni keztem Őt,de telefonja nem csöngött ki.Nagyon megijedtem,de egyrészt emlékeztettem magam,hogy pár napja be sem kapcsolja.Azonban egy gondolat,jobban mondva egy érzés nem hagyott nyugodni.Felkaptam a cuccaimat,majd bevágódtam a kocsiba és teljed gázzal hazafelé vettem az irányt.

Eric szemszöge:

Miután Lena elment,nekiálltam hogy összedobjak valami ehető kaját.A telefonom csörgése zavart meg.A kijelző ismeretlen számot mutatott.
-Igen?-szóltam bele határozatlanul.
-Jó estét kívánok,Ryan nyomozú vagyok a New Yorki rendőrségtől.Eric Saade-t keresem.
-Én vagyok.Történt valami?
-Igen,sajnos történt.Lena Smith..
-Mi történt vele?-kiabáltam aggódva.
-Balesetet szenvedett.
-Mi?És most hol van?
-A mentősök a kórházba szállították.
-Melyikbe?-idegeskedtem.
-Downtown.
-Azonnal oda megyek-tettem le a telefont,majd felrángattam magamra valami hordható ruhát,kimentem a kocsihoz és elindultam.Szerencsére nem volt nagy forgalom,ezért 5 perc alatt odaértem.Beszaladtam a hatalmas épületbe és a recepcióhoz szaladtam.
-Lena Smith-t keresem.
-A hölgy az intenzív osztályon fekszik.Sajnálom,de oda nem mehet be.
-De látnom kell őt-erősködtem.
-Nézze uram,ez itt egy kórház.Megértem hogy a hölgy sokat jelent magának,de a szabályokat akkor sem szegheti meg.
-Legalább beszélhetnék egy orvossal?
-Azonnal-mondta,majd elviharzott.Pár perccel később egy idősebb,ősz hajú és szakállú férfival tért vissza.
-Üdvözlöm-köszönt rám a doktor.
-Doktor út,ugye minden rendben lesz Lenával?-kérdeztem remegő hangok.
-Mindent megteszünk,azonban mi sem érünk fel Isten akaratával.A kisasszony súlyos koponyasérülést szenvedett.Már az is csoda,hogy egyáltalán túlélte.
-De ezután sem fog meghalni ugye?
-Mint már mondtam,mi is csak orvosok vagyunk.Isten kezében a döntés.Lena most kómában van.Ha felébred-amiben nagyon bízunk-akkor sem biztos hogy minden ugyanolyan lesz,mint azelőtt.
-Mire gondol?
-Ezt sajnos nem tudom megjósolni-mondta együttérzően.
-Köszönöm.Kérem tegyenek meg érte mindent.
-Uram,ez a dolgunk.Harcolni fogunk az életéért,de ehhez az kell  hogy ő is élni akarjon.

Felhívtam Niallt,hogy holnap nem megyek be a stúdióba.Kérdeztem mi történt mire én elmondtam neki.20 perccel később megláttam őket,ahogy berobognak mind az öten a kórházba.
-Mi történt Lenával?-szegezte hozzám a kérdést Harry.
-Elütötték.
-És hogy van?-kérdezte Zayn.
-Az intenzíven van.Az orvos azt mondta hogy kómában van és csoda hogy túlélte.
-Úristen.De hát hova ment olyankor?-értetlenkedett és aggódott egyszerre Liam.
-Kibékültek Joe-val és hozzá ment vissza.Felajánlottam hogy elviszem,de erősködött hogy gyalog akar menni.Akkora hülye voltam-temettem arcom kezeimbe.
-Hányszor?Hányszor bántja még az a mocsok ezt a szerencsétlen lányt?Hányszor?-kérdezte Harry,miközben maga elé meredt.
-Harry,nyugi-lépett mellé Louis.
-Lou,hogy tudnék megnyugodni,mikor az a lány,akibe a jelek szerint belezúgtam ott fekszik az intenzív osztályon Joe miatt?
-Megértem hogy ideges vagy,de attól hogy hőbörögsz nem lesz jobb a helyzet.Lenának most nyugalom kell és nem dráma-oktatta ki Liam Harryt.

Joe szemszöge:

Az út hazáig egy örökkévalóságnak tűnt.Az ajtó be volt zárva,de ez már megszokott volt,hiszen Lena mindig bezárta.Előkerestem kulcsomat a zsebeimből és kinyitottam az ajtót.Az egész házban sötétség és csend uralkodott.Csak Winston halk szuszogását lehetett hallani,amint éppen alszik.Felkapcsoltam a lámpát majd elkezdtem fel-alá rohangálni.
-LENA!-kiabáltam a házban,mire Winston elkezdett ugatni.
-Nyugi Winnie csak én vagyok-léptem oda hozzá.Megsimogattam,majd tovább folytattam Lena keresését.
Miután egyik helyiségben sem láttam,ismétkocsiba pattantam és elhajtottam 3 utcával arébb,ahol Eric lakott.Becsengettem,de senki nem nyitott ajtót.Kétségbe voltam esve.Lena sehol és a legjobb barátja,akitől jön,szintén eltűnt.Nagyon rossz érzésem volt,de nem értettem miért.
Ismét felbőgött a kocsi motorja és Kevinék felé vettem az irányt.A lámpák még égtek,így megnyugodtam hogy fent vannak.Nem csengettem,csak berontottam a házba.Láttam hogy Nick is ott van.
-Joe,tesó.Mi bajod?-nézett rám Kevin aggódva.
-Lena..
-Mi történt Lenával?
-Fogalmam sincs.
-Megnyugodnál végre és elmondanád hogy mi folyik itt?-kérdezte Danielle.
-Kibékültünk.Úgy volt hogy visszajön hozzám,de nem jött.Sehol sem találom.
-Eric?
-Nincs otthon.Tőle jövök.
-Akkor hol lehet?-kérdezte Nick.
-Öcsi,én is erre próbálok rájönni.
-Először is próbálj lenyugodni,mert így nem fog menni-próbált nyugtatni Danielle.
-Dani,ő az életem.Belehalok ha történik vele valami.
-Nem kell félned-tette kezét a vállamra Nick.
Lábaim nem bírták el szívem súlyát.Lerogytam a kanapéra és csak ültem ott tehetetlenül.Kevin,Nick és Danielle aggódó pillantásokat vetettek rám és egymásra.Fogalmam sem volt,hogy mi lesz.Semmi másra nem vágytam csak Lenára.Szemeim le akartak csukódni,azonban én erősebb voltam náluk.Nem akartam elaludni.Az ő arca jelent meg előttem.Teljesen elgyengültem,viszont erősnek kell maradnom.Nem magam miatt,hanem miatta.
Felálltam,majd se szó,se beszéd elmentem.Nem jöttek utánam.Tudták,hogy most magányra van szükségem.Beültem a kocsiba és elindultam haza,abban reménykedve hogy már hazaért.A sebességkorlátot már rég túl léptem,de nem érdekelt.Hirtelen feltűnt előttem egy autó.Nagyon gyorsan jött.Ekkor már nem volt visszaút.Az ő arcát láttam magam előtt,mikor a világ elsötétült.

9.fejezet-Tudtam,ha szemébe nézek,akkor elgyengülök.

Sziasztok!:) Köszönöm az előző részre kapott 7 kommentet.Itt is van az új rész,ami az egyik kedvencem lett.Remélem tetszik:)

Nem akartam hinni a szememnek.Ott állt előttem teljes életnagyságban.Szívem hevesen zakatolt,szám kiszáradt,lelkem mintha égetnék.Belenéztem barna szemeibe,nem tűnt meglepődöttnek.Láttam bennük a bánatot,azt hogy meg van gyötörve.Nehezen vettem a levegőt,szinte már kapkodtam.
-Nem,én ezt nem csinálom-mondtam nehezen,majd meghátráltam,azonban beleütköztem a rendezőbe.
-Lena,a szerződést már aláírtad.Tudod mivel jár ha ezt megszeged.
-Tudom,de..
-Semmi de.Most pedig bementek ebbe a szobába és addig nem jöttök ki,amíg nincs kész az a jelenet-löködött bejjebb,majd miután elég távol voltam az ajtótól,bezárta.Azonnal odafutottam és dörömbölni kezdtem,de mindez hiábavaló volt.Nem hallotta senki.Feladtam.Leültem a kanapéra,és csendben magam elé meredtem.Ő sem szólt semmit,csak leült mellém,de megtartotta a tisztes távolságot.Tekintetét éreztem magamon,szívem már a torkomban dobogott.Ez percekig így is maradt.Fogalmam sem volt,hogy szabaduljak ebből a helyzetből.Odaálltam az ablak elé és láttam,ahogy a felhők gyülekeznek New York utcái felett.

Katt ide a zenéért :)
-Lena-szólított meg bársonyos hangján.Olyan jó volt végre hallani ezt a hangot.Csak erre vágytam már napok óta.Hogy legalább a hangját hallhassam.
-Mit tettem?-kérdeztem halkan,alig hallgatóan és a könnycseppek sorra követték egymást.Az idő is kedvemnek kedvezett.Az eső elkezdett hullani és villámok cikáztak az égen,mennydörgés kíséretében.
-Sajnálom-lépett közelebb egy lépést.-Nézz a szemembe,kérlek-már szinte könyörgött.Tudtam,ha szemébe nézek,akkor elgyengülök.Viszont az igazságot is ki tudom belőle olvasni.Megfordultam.
-Lena..Tudom,hogy amit tettem arra nincs mentség.
-Joe,én bíztam benned.Jobban,mint bárki másban és mégis ezt kaptam.
-Tudom-hajtotta le a fejét.-Szeretném megmagyarázni a dolgot.
-Mégis hogy tudnád megmagyarázni?Ott volt az a kép,csak azt ne mondd hogy hamisítvány.Mért hamisítana meg bárki is egy ilyen képet.Nem értem.
-Persze hogy nem,hiszen nem erről van szó.Az a kép a jelek szerint tényleg nem hamis.
-Hát még jó hogy beismered-szinte már kiabáltam vele.-Egyébként meg mi az hogy a jelek szerint?Az a kép kibaszottul nem hamis-keltem ki magamból még jobban.
-Lena…
-Miben jobb ő mint én?Mit csinált jobban a platinaszőke ribanc?
-Nem tudom.
-És mégis hogy történt meg?
-Fogalmam sincs.Én aznap este nem tudtam mit csinálok.
-Ezt meg hogy érted?
-Én sem tudom.Nem emlékeztem semmire.Hidd el,ha magamnál vagyok nem csókolom meg,sőt még a közelébe sem megyek.És ha emlékeztem volna,akkor elmondtam volna.De még most sem rémlik semmi.Csak pillanatképek ugranak be,amint táncoltunk-szemeibe néztem és láttam hogy az igazat mondja.Arca szomorú volt,teste pedig megviselt.
-Mért nem emlékszel?
-Az a legrosszabb hogy ezt sem tudom.Ittam,de nem sokat.Nyílván valamit belekevertek.
-És több is történt a csajjal?
-Nem tudom.Nem emlékszem-nézett rám meggyötört arccal.
-Joe,én..Annyira sajnálom-futottam oda hozzá és karjaiba vetettem magam.-Nem hallgattalak meg,pedig meg kellett volna.
-Lena..Szeretlek.Jobban mint bárkit ezen a világon.Sosem tenném ezt veled.
-Én is szertlek-mondtam,mire ajkai az enyémek felé közeledtek.Ekkor bevillant a tegnap este Harryvel.
-Joe,várj!Valamit tudnod kell.
-Ne most,Lena.
-De igen.Ez fontos,és lehet hogy másképp gondolod majd a dolgokat velem kapcsolatban.Iszonyú bűntudatom van,ami szinte felemészt.
-Mi történt?-nézett rám aggódva.
-Én…-sírtam el magam ismét.-Tegnap este én és Harry…
-Van köztetek valami,igaz?Láttam az újságot.
-Tegnap megcsókolt.És a legrosszabb az,hogy nem ellenkeztem.
-Nos,1-1.
-Nem,Joe.Én magamnál voltam.Nem lett volna szabad azt tennem,mikor téged szeretlek.Viszont tény,hogy arra a pár percre elfelejtettelek.
-Lena,én nem akarlak ismét elveszteni.Szeretlek.Mindennél jobban.Zárjuk le a múltat és kezdjünk mindent előről.Csak a jó pillanatokra emlékezzünk és szerezzünk még ilyeneket.Mi ketten legyőzhetetlenek vagyunk.
-Szeretlek-suttogtam,ajkai pedig egyszerre rávetették magukat enyéimre.Tudtam,hogy este lesz egy kínos beszélgetésem Harryvel,azonban most erre nem tudtam gondolni.Teljesen átadtam magam az érzelmeimnek,és ő is.Úgy csókolt,mint még soha.
Miután mindent letisztáztunk,elpróbáltuk a jelenetet és bemutattuk a rendezőnek,nagyon elégedett volt.
Joe-val megbeszéltük,hogy este átmegyek hozzá.Visszaköltözöm.Mivel nem tud értem jönni,mondtam hogy gyalog megyek.Nagy nehezen,de beadta a derekát.

-Harry,kérlek.Meg kell értened-kérleltem Harryt,miután beszámoltam neki mindenről.
-Én komolyan gondoltam a tegnapi dolgot.
-Én is komolyan gondoltam,hogy elfelejtettem Joe-t,de szeretem.Érted?Sajnálom hogy nem tudom neked megadni azt,amit érdemelsz.Remélem hogy barátok azért még lehetünk.
-Nehéz lesz,de nincs más választásom-erőltetett arcára egy mosolyt.
-Köszönöm.
-Na de megyek is.Szia-köszönt el és meg sem várva válaszom,kirohant a szobából,majd hallottam,ahogy az ajtó becsapódik.
-Ez mi volt?-jött fel Eric.
-Eric,valamit neked is el kell mondanom.
-Ha engem is annyira ki fog akasztani,mint Harryt,akkor bele se kezdj-mosolygott.
-Tényleg beszélnünk kell-máskor mosolygós arca engem is megmosolyogtatott,azonban most komolyan figyeltem rá.
-Na akkor mondd-váltott komolyra az ő arca is.Mindent elmeséltem neki.A történteket kettős érzelmekkel fogadta:boldog volt,mivel én is boldog vagyok,viszont sosem bírta Joe-t és ez sosem fog megváltozni,hogy az ő szavaival éljek.

Miután összepakoltam a cuccaim-ami belefért egy bőröndbe-elköszöntem Erictől és elindultam.Joe-tól kértem egy kulcsot,mivel az enyémet oda adtam Danielle-nek.Az utcák csakúgy ki voltak halva,mint mikor elmentem tőle.Siettem.Siettem,hogy minél hamarabb ott legyek,ahova mindennél jobban vágytam.Egy zebrához értem.Leléptem a patkáról,de abban a pillanatban minden elsötétült.

8.fejezet-Valamiért nagyon izgultam,de magam sem értettem hogy miért.

Sziasztok!Itt is van a 8.rész:) Remélem tetszeni fog.Ja,és kommenteket kérek!:)A következő rész a személyes kedvencem lesz,szóval megéri kommentelni annak érdekében,hogy hamar hozzam.

-Lena-keltegetett egy lágy hang az álmaimból.
-Harry.Úristen!Már ennyi az idő?Bocsi,elaludtam.
-Semmi baj-mosolygott.-Van kedved menni valahova most?
-Hát jobban örülnék ha itthon maradnánk.
-Nekem ez is megfelel-nézett rám.
-Jó.Akkor hozok fel valami kaját és megnézhetnénk egy filmet.Egyébként Eric?
-Nem tudom.Miután megjöttem azt mondta elmegy,de azt nem mondta hogy hová.
-Oké.Na akkor mindjárt jövök-mosolyogtam,majd kisurrantam az ajtón és lesiettem a lépcsőn.Elővettem egy zacskó chipset,almalevet és vizet majd visszamentem a szobába.
-Ez gyors volt-mondta,miközben elém jött,hogy elvegyen pár dolgot a kezemből és letegye az ágyra.
-Próbáltam gyors lenni.
-Imádom az almalevet-mosolygott.
-Akkor ezt jól eltaláltam-viszonoztam mosolyát.
-És mit nézzünk meg?
-Nem tudom.De basszus.Itt fent nincs is DVD-lejátszó-nevettem el magam,ami őt is nevetésre késztette.
-Akkor?
-Vagy lemegyünk vagy maradunk és beszélgetünk.
-Hmm..Én a beszélgetésre szavazok-ült le az ágy szélére,én pedig ugyanezt tettem.
-Szóval akkor téma?-kérdeztem.
-Hogy vagy?
-Jól vagyok-feleltem,de ezzel még magamat sem győztem meg.
-Hát ez nem volt valami hiteles ahhoz képest hogy színésznő vagy-nevetett.
-A helyzethez képest egész jól vagyok.Holnap meghallgatásra megyek.
-Ez jó..És miről fog szólni a film?
-Ez egy tipikus lovestory.A szegény lány beleszeret a gazdag pasiba sok dráma de a vége happy end.És veled mi újság?-tereltem el a témát magamról.
-Semmi különös.Csak a szokásos dráma.
-Dráma?Azt hittem hogy az életed tökéletes.Millió csaj hever a lábaid előtt,de te drámának hívod.
-Lena,mindenki azt hiszi hogy a te életed is tökéletes.És az?
-Nem-néztem magam elé ledermedve.Igaza van.
-Na látod-küldött felém egy halvány mosolyt.
-Bocsi,én csak..
-Semmi baj.Megértem.Mondjuk érted is egy csomó pasi epekedik.
-Na persze..Kíváncsi vagyok legalább egyre.
-Nem kell messze keresned-mosolygott.
-Ezt nem egészen értem-mosolyogtam rá zavartan,mikor hirtelen közelebb hajolt és megcsókolt.Nem csókoltam vissza,azonban nem is ellenkeztem.Miután elhajolt nem tudtam mit mondani.Jó volt,viszont egyszerre eszembe jutott Joe és szörnyű bűntudatot éreztem.
-Ezzel nem csináltunk semmi rosszat.Ne nézz olyan bűnbánóan.Különben is az én hibám az egész.
-Harry,ne okold magad.Tényleg van ez kis lelkiismeretfurdalásom,de szerintem ez természetes.Én túl akarok lenni Joe-n.Nem akarok minden este sírva lefeküdni,hanem mosolyogva.De ehhez tényleg szükségem van valakire és-nem engedte végigmondani.Egy újabb csókkal belémszorította a szót.Azonban most már nem ellenkeztem.Be kell vallanom,hogy nagyon jól csókolt.Szívemből és agyamból egy ideig sikerült is kitörölni mindent.Hirtelen Joe arca jelent meg előttem.Ekkor még szenvedélyesebben csókoltam és öleltem magamhoz Harryt.Addig,amíg az arc el nem tűnt.
-Wow.Azért fel ne falj-mosolygott.
-Bocsi,csak elragadott a hév.
-Meg tudlak érteni.Van ez így.
-Figyelj,én nem akarom hogy azt hidd,hogy kihasznállak.De az előbb el tudtad érni hogy ne gondoljak Joe-ra,és ezzel reményt adtál.
-Ennek nagyon örülök.Szóval ennek az egésznek lehet folytatása?
-Még szép-mosolyogtam.

Reggel az Erictől kölcsönkapott ébresztőórára keltem.Nem akartam bekapcsolni a telefonom,mert tudtam hogy Joe egész éjjel keresni fog.Szép nyári reggel volt,ezért egy virágos ruhát vettem fel,hajamat pedig begöndörítettem.Eric még nagyban aludt,nem volt szívem felkelteni,azonban a konyhában találtam egy üzenetet: „Úgyis megkapod a szerepet,de azért kéz és lábtörést.” Miután elolvastam,apró mosoly jelent a szám szélén.Fogtam a táskám,kiléptem az ajtón és behuppantam Eric egyik kocsijába.Beindítottam a motort,majd eliundultam.Szerencsére nem volt nagy a forgalom,mármint New Yorkhoz képest,de így is fél órába telt,míg odaértem.
Miután meghallgattak,közölték hogy enyém lehet a főszerep,majd aláírtunk egy szerződést is.Innen nincs visszaút,mindenképp meg kell csinálnom.Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen megkapom,de mondták hogy a férfi főszereplő mellett tökéletesen mutatnék.Ekkor már nagyon kíváncsivá tettek.Mikor rákérdeztem,hogy ki az,egy szoba elé vezettek és mondták hogy először próbáljunk el egy jelenetet együtt és adjuk nekik elő.Név nem volt az ajtóra kiírva.Valamiért nagyon izgultam,de magam sem értettem hogy miért.Viszont muszáj lesz kiderítenem hogy ki az.Vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót.

7.fejezet-A férfi főszereplő már megvan,azonban a kiléte titkos.

Sziasztok!Itt a hetedik rész is.Nem írok kommenthatárt,mert úgysem fog összegyűlni.Nos,remélem tetszik.Jó olvasást!:)

Reggel,mikor lementem a konyhába,Eric már ott tett-vett,miközben dúdolt valamit.
-Jó reggelt!
-Neked is.Csináltam kávét.
-Köszi,de most nem kérek.
-Oké.Na de mesélj,mi volt este?
-Semmi különös.Elmentünk,ettünk és hazajöttünk.
-Nem is beszélgettetek?
-Az elkerülhetetlen lett volna-mosolyogtam.
-És jól érezted magad?
-Igen.
-Figyelj,arra gondoltam hogy este hozatok valami kaját és megnézünk egy filmet.
-Jó lenne,de megígértem Harrynek,hogy ma is elmegyünk.De ha megjöttem egy filmet bevállalhatunk.
-Oké.És bejön neked Harry?
-Nem is tudom.Olyan zavaros ez az egész,viszont nagyon jó volt tegnap este.
-Értem.Ennek örülök-mosolygott.-Remélem boldog leszel.
-Eric,mi nem járunk meg semmi.
-Amúgy itt a mai újság-adta oda a kezembe.

Harry Styles és Lena Smith egy párt alkot?

A színésznő és a One Direction sztárja egy romantikus estét töltöttek együtt.
Nem is olyan rég,megjelent egy kép Joe Jonasról,ahogy egy modellel csókolózik.Senki nem tudta,hogy a sztárpár szakított-e a fiú hűtlensége miatt.Azonban ez már szinte biztos.Harry és Lena nagyon jól érezték magukat egymás társaságában és szemtanúk szerint izzott köztük a levegő.
Információink szerint Lena most Eric Saade házában él,de hogy mi lehet közük azt senki nem tudja.De minden bizonnyal a lány elég hamar túllépett egy hosszú kapcsolatán.

-Na jó,én ezt nem olvasom tovább-dobtam el az újságot.
-Szóval izzott a levegő köztetek?
-Nem,dehogyis.Csak páran felfújják az egészet.De nehogy már neked kelljen ezt elmagyaráznom.
-Azért nem kell mindjárt letámadni.
-Bocs.Na és mi a terv a mai napra?
-Semmi különös.Egész nap itthon leszek.Van kedved csinálni valamit?
-Oké.Mire gondoltál?
-Fogalmam sincs.Mondjuk egy mozi?
-Jó,de elmegyek felöltözni-mondtam,majd felrohantam az emeletre.Gyorsan felhúztam valami hétköznapi szerelést,majd bekapcsoltam a telefonom,hátha keresett valaki.Természetesen Joe megint sokszor keresett,de a nem fogadott hívások között ott volt Ashley neve,aki az ügynököm.Azonnal tárcsázni is kezdtem.Azt mondta,hogy 11-re mindenképp menjek át hozzá és persze megkaptam a lecseszést is,amiért nem vettem fel a telefont.Lementem Erichez és felajánlottam neki hogy jöjjön velem.
-Sziasztok-üdvözölt Ash,miután kinyitotta az ajtót.
-Szia-köszöntünk egyszerre Erickel.
Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Szóval az a helyzet,hogy lenne itt egy főszerep.Elolvastam a forgatókönyvet.Tipikus szerelmi történet,de csodálatos.El kellene menned a válgatóra.
-Oké.Mikor lesz?
-Holnap.Addig itt a forgatókönyv,olvasd el.A férfi főszereplő már megvan,azonban a kiléte titkos.
-Azért ezt jó lett volna tudni,igen.Na de mindegy.Elmegyek és megszerzem azt a szerepet-mosolyogtam.
-Na ezt már szeretem.
Miután eljöttünk Ashleytől,elmentünk moziba.Szerencsére mindezt sikerült feltűnés-mentesen csinálnunk a napszemüvegeknek köszönhetően.Persze páran megbámultak,gongolom ismerősek lehettünk nekik,de senki nem állított le minket.Szeretem a rajongókat,de néha jó egy kicsit elszabadulni és csak pihenni.
Film után még beültünk egy kávézóba,majd hazamentünk.Én nekiálltam elolvasni a forgatókönyvet.Ashleynek igaza volt.Ez egy tipikus szerelmi történet.Miközben olvastam,próbáltam kitörölni az érzéseket a szívemből.Azonban ez nem mindig sikerült.A szomorú részeknél mindig elpityeredtem.De szerintem ez teljesen normális,főleg ha az ember mégcsak most esett át egy szakításon.
Miután végeztem az olvasással,leraktam magam mellé a papírokat és hátradőltem az ágyamban.Nem szándékoztam elaludni,de a szemeim erősebbek voltak mint én.Azonnal lecsukódtak.

6.fejezet-Harryvel csak mentünk egymás mellett,mitsem törődve az undorító lesifotósokkal.

Sziasztok!:) Itt van a 6.rész.Kaphatnék rá minimum 5 kommentet? Remélem tetszeni fog.

Mikor már minden ragyogott a tisztaságtól,ránéztem az órára,ami este hatot mutatott.Még van két órán elkészülni,mielőtt Harry ideér.Felmentem a szobámba,kiválasztottam egy fekete,pántnélküli ruhát és egy fekete magassarkút,majd elmentem zuhanyozni.Zuhanyzás után kivasaltam a hajam és feldobtam egy szolídabb sminket.Nem akartam semmit túlzásba vinni,elvégre ez nem egy randi.Miközben készülődtem Eric is hazaért a stúdióból.Egyszerre a laptopjáért nyúlt és zenét kapcsolt.Szerencsére mindegyik szám pörgős volt.Nyolc óra előtt öt perccel lementem.Ahogy leértem a lépcsőn,láttam ahogy Eric végignéz rajtam.
-Van rajtam valami furcsa?-kérdeztem,miközben én is végignéztem magamon.
-Nem dehogyis.Csak…Gyönyörű vagy.Harry biztosan odalesz érted.Szerencsés fickó?
-Te meg mi a francról beszélsz?
-Semmiről Lena-mosolygott.
-Nem lesz egy így sok?-néztem bele a tükörbe.
-Nem.Tökéletes.Mire is jön Harry?
-Nyolc-amint kimondtam már csengettek is.
-Majd én kinyitom-mondta Eric és elviharzott az ajtó irányába.Pár másodperccel később Harryvel tért vissza,aki mikor meglátott megállt egy pillanatra hogy jobban megnézhessen.
-Wow.Te aztán kitettél magadért.
-Gondoltam hogy sok lesz-néztem Ericre rosszallóan.
-Dehogyis.Ez így pont jó.
-Látod?-mosolygott rám Eric.
-Nos indulhatunk?-kérdezte Harry,miközben szemei az enyémeket keresték.
-Igen.
Elköszöntünk Erictől és kiléptünk az ajtón.Csodálatos idő volt.Nem volt hideg,viszont meleg sem.Harry kinyitotta nekem az ajtót,majd miután beszálltam,átsietett a vezető oldara és beszállt.Elindította a motort és kigurultunk a kapun.Eleinte csendben voltunk,ami kicsit feszélyezett,ezért nagyon örültem,mikor Harry megtörte a csendet.
-Az jó lesz ha oda megyünk ahol tegnap ebédeltünk?
-Tökéletes.Az a kedvenc éttermem.
-Tényleg jó a kaja-mosolygott.
-És a többiek?És Paul?
-Mindenki a szállodában maradt.Persze Paul jönni akart,de végül lebeszéltem róla.Nem akartam felesleges embereket?
-És mi lesz ha észrevesz pár tinilány és letámadnak?
-Max futunk.De itt a kocsi is.
-Hát te tudod-mondtam közömbösen.
-Nemár hogy egész este ilyen leszel!
-Milyen?
-Ilyen szarkedvű.
-Nincs szar kedvem-füllentettem.Már hogy ne lenne rossz kedvem,mikor egyre csak arra a pasira tudok gondolni,aki összetörte a szívemmel az álmaimat és a reményeimet is.
-Na itt is vagyunk-állt megaz étterem melletti parkolóban és leállította a kocsit.Kiszállt,majd átsietett az én oldalamra és kisegített.Azonnal egy paparazzi-invázióban lett részünk.Harryvel csak mentünk egymás mellett,mitsem törődve az undorító lesifotósokkal.Mikor beértünk az étterembe-ami szerencsére paparazzi-mentes volt-a pincér a helyünkre vezetett,majd egy-egy étlapott nyomott a kezünkbe.Az étlap áttanulmányozása után leadtuk a rendelést:Harry sültcsirkét kért krumplipürével,én pedig ismét a gyümölcssalátánál maradtam.
-Te csak ezt eszel?-kérdezte mosolygva.
-Csakis-mosolyogtam vissza,de ez már nemcsak egy erőltetett mosoly volt.
Vacsora közben átbeszéltük az élet dolgait,de szerencsére a Joe-s témát nem érintettük.Én meséltem neki magamról,ő pedig minden fontosabb tudnivalót elmondott magáról.Nagyon jól éreztem magam a társaságában.Nem gondoltam volna,hogy ilyen könnyű lesz elfelejteni Joe-t legalább csak pár órára.
A hazafele vezető úton a dalaikat hallgattuk és énekeltük,vagyis csak ő,mert az én vinnyogásomat inkább macskakaparásnak nevezném,mint éneklésnek.Mikor a ház elé értünk,nem szállt ki,hanem szembefordult velem.
-Lena,én nagyon jól éreztem magam ma este.
-Igen,én is-mosolyogtam rá.
-És megismételhetjünk?
-Persze.Bármikor.
-Holnap este ugyanekkor?
-Oké.De most megyek.Szia-köszöntem el,majd odafutottam a bejárathoz és a elkezdtem kutakodni a táskámban a kulcsokért.Mikor meglett beraktam a zárba és óvatosan kinyitottam.Miután megbizonyosodtam arról,hogy mindent bezártam,felvonszoltam magam a lépcsőn és ruhástól az ágyba zuhanam,majd egy szempillantás alatt elaludtam.

5.fejezet-.Egyik pillanatban azt érzem hogy elvesztettem az egyik felem,viszont ha belegondolok abba amit tett,rosszul leszek és úgy gondolom,hogy jól tettem hogy ott hagytam.

Sziasztok!Nagy nehezen,de meglett az 5 komment,amit köszönök.Kérek mindenkit,hogy írjon véleményt.Mondja el hogy mi tetszik neki és mi nem.Úgy van beállítva hogy bárki kommentelhet.Nektek ez egy percetekbe kerül,nekem viszont sokat jelentene.Kiraktam egy szavazást is oldalra.Eredménytől függetlenül szerintem folytatni fogom,csak kíváncsi vagyok.Na de jó olvasást!:)

Reggel arra ébredtem,hogy a szemembe süt a nap és csicseregnek a madarak.Hangjuk vidám volt,viszont az én kedvem annál gyászosabb.Körülnéztem a szobában és láttam,hogy a ruháim a padlón hevernek.Kiszálltam az ágyból és leballagtam a konyhába.Beindítottam a kávéfőzőt és néztem,ahogy a fekete cseppek beleesnek a csészébe.Teljesen elmerengtem.
-Jó reggelt!-köszönt egy ismerős hang,de tudtam hogy nem Eric az.
-Áh,szia Harry-köszöntem vissza miután megfordultam és láttam hogy ki az.-Hogy kerülsz te ide?Mármint bocs..nem mintha zavarna.
-Későn fejeztük be és hát közben előkerült egy-két üveg pezsgő-mosolygott.
-Értem.Kávét?
-Nem kérek köszi-mosolygott tovább.
-Miért mosolyogsz?
-Csak..olyan jó kedvem van.Süt a nap meg minden.
-Igen-válaszoltam egyhangúan.
-Látom nincs sok kedved.Na majd este.
-Mi lesz este?
-Már nem is emlékszel rá,hogy megígérted,hogy eljösz velem vacsorázni?
-De igen.Tényleg.Bocsi,teljesen kiment a fejemből.Természetesen mehetünk.
-Sziasztok-lépett be Eric a konyhába.
-Szia-köszöntünk egyszerre Harryvel.
-Kérsz kávét?-ajánlottam fel neki is.
-Majd megcsinálom.Meg akkor már a többieknek is.
-A többiek biztos kérni fognak,de nekem nem kell-mondta Harry.
-Ma készültök valamire?-kérdeztem.
-Stúdió.Ha gondolod velünk jöhetsz.
-Köszi nem.Inkább elmegyek vásárolni.Kéne pár cucc,mert nem mindent hozott el Danielle.
-Egyedül akarsz menni?-nézett rám Eric.
-Nem tudom.Felhívom Danielle-t,talán eljön velem.
-Oké.De ha nincs senki,akkor ha gondolod délután elmegyek veled-villantotta rám gyönyörű mosolyát.
-Nem kell.Meg leszek egyedül is,ha más nem lesz.Na de fel is hívom Danit,meg felöltözök,stb..-mondtam,majd elindultam felfelé a lépcsőn.
Becsuktam magam mögött a szobám ajtaját.Vettem egy nagy levegőt,kerestem egy farmert és egy egyszerű pólót,majd felvettem hozzá egy Converse-cipőt.A többi ruhát pedig csak behajítottam a szekrénybe.Kezembe vettem a telefont és nem fogadott nagy meglepetés.Joe megint rengetegszer hívott és egy csomó SMS-t küldött.Ugyan azt tettem velük,mint az előzőekkel:kitöröltem.Belementem a névjegyzékbe és kikerestem Danielle telefonszámát,majd elkezdtem tárcsázni.Ő szinte azonnal felvette.Tetszett neki az ötlet,hogy tartsunk egy csajos napot,ezért bele egyezett.Tíz óra volt és azt ígérte hogy 11-re értem jön.Abban az egy órában Eric-kel beszélgettem,a fiúk pedig már visszamentek a szállodába átöltözni.
-Amúgy,mit gondolsz Harry-ről?-kérdezte egyszercsak félénken.
-Aranyos srác.
-Szerintem totál oda van érted.
-Nem hinném.És ha így lenne sem tudnék mit kezdeni a helyzettel.
-Értem.De nem szabadna elzárkóznod semmi elől.
-Eric…Én nem tudom mit csináljak.Egyik pillanatban azt érzem hogy elvesztettem az egyik felem,viszont ha belegondolok abba amit tett,rosszul leszek és úgy gondolom,hogy jól tettem hogy ott hagytam.Viszont ezt az állapotot ismét felváltja a másik.
-Próbáld meg elfelejteni én azt mondom.Harry-vel vagy akárkivel-mondta sejtelmesen.
-Kire gondolsz?
-Semmi,hagyjuk.Nem fontos.
-Eric-szóltam rá türelmetlenül,mikor hallottam hogy valaki dudál.
-Menj!Ne várasd meg Danielle-t!-utasított.
-Erre még visszatérünk-néztem rá vissza az ajtóból,majd felraktam a napszemüvegem és kiléptem a gyönyörű napsütésbe.

Danielle-lel egy csomó boltot lejártunk és természetesen több tucat ruhát vettünk.Miután végeztünk a vásárlással,meghívott hozzájuk egy üdítőre.Boldogan elfogadtam a meghívását,így legalább Kevint is láthatom,akit nagyon szeretek.Leültünk a kertbe,majd Dani hozott ki két pohár frissen facsart narancslevet.El beszélgettünk mindenféle dologról,azonban Harryt nem említettem neki.
-Sziasztok csajok!-jött ki Kevin vidáman az udvarra.Odalépett Danielle-hez és megpuszilta.Nekem akaratlanul is Joe jutott az eszembe.
-Mizu Kev?
-Semmi.Lena…El kell mondanom valamit.
-Ha Joe-ról van szó,akkor inkább semmit ne mondj.
-Pedig muszáj lesz ha nem akartok kínos helyzetbe kerülni-harapdálta ajsó ajkát.
-Akkor mondd.
-Az a helyzet,hogy Joe mindjárt itt lesz.
-Mi?Akkor már itt sem vagyok-álltam fel a napozóágyból.
-Haza vigyelek?-kérdezte Kevin.
-Nem kell,köszi.Inkább sétálok.Na sziasztok-mondtam,majd elsiettem.
Hazamentem és mivel senki nem volt otthon,beraktam Eric CD-jét és maxra tekertem a hangerőt és közben takarítottam.A lassú dalok előtt gyorsan átváltottam,mert most nem akartam sírni,hiszen este mégiscsak a topon kell lennem.

4.fejezet-Nem bírtam tovább,könnyekben törtem ki és levetettem magam a padlóra.

Itt a 4.:)Kérek mindenkit,aki olvassa hogy írjon kommentet.Úgy van beállítva,hogy bárki írhat,szóval regisztráció meg ilyenek sem kellenek hozzá.

Este nyolcat ütött az óra.Épp végeztem a vacsorával,mikor hallottam,hogy valaki csenget.Kedvtelenül odaballagtam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Szia-köszönt rám Danielle mosolyogva.
-Szia.Gyere csak be.
-Majd máskor,mert most sietek.Csak a cuccaidat hoztam át.Minden a kocsiban van.Mármint a cuccaid egy része.
-Köszi,Dani.Örök hálám.
-Ugyan,semmiség.Egyébként itt a kulcsod is-nyújtotta vissza a kulcscsomómat.
-Már nincs rá szükségem.Add vissza Joe-nak vagy tudjam is én.
-Amúgy Joe nem volt otthon.
-Biztos azzal a ribanccal enyeleg.
-Nem.Kevin beszélt vele.És azt mondta,hogy
-Nem érdekel-vágtam közbe és nem engedtem,hogy befejezze a mondatot.
-De Lena.Ezt tudnod kell.
-Nézd Danielle,egyszer biztosan kész leszek rá,hogy beszéljek Joe-val erről.De ez most nagyon fáj még.Próbálom megemészteni ezt az egészet.
-Értelek.Ha készen állsz,azonnal keresd fel Joe-t.
-Oké.Ezt megígérem.
-Na ez a beszéd-küldött felém egy biztató mosolyt.-De én megyek is,mert Kevin már vár.
Odamentünk a kocsihoz,kivettem a cuccaim és bementem,egyenesen fel a szobámba.Ledobtam a hatalmas bőröndöt az ágyra és elkezdtem bepakolni a szekrénybe.Ez tényleg csak a cuccaim töredéke volt.A kezembe került a kedvenc ruhám,amit Joe-tól kaptam a 19.születésnapomra.Életem egyik legszebb napja volt.Hirtelen megrohamoztak az emlékek.Nem bírtam tovább,könnyekben törtem ki és levetettem magam a padlóra.
-Miért?-kérdeztem magamtól,pedig tudtam,hogy a válaszra hiába várok.A ruhát szorosan magamhoz szorítottam és akármennyire is fájt,visszaidéztem annak estének minden egyes pillanatát.Los Angeles-ben voltunk.Joe egy gyertyafényes vacsorát rendezett a tengerparton.Senki más nem volt a közelben,csak én és Ő.Épp naplemente volt.Azon a napon úgy csókolt meg,mint még soha és akkor mondta ki először hogy szeret.
-Lena,minden oké?-lépett be Eric az ajtón,megszakítva ezzel gondolataimat.
-Igen.Persze.Mért kérded?
-Hát nem is tudom-lépett közelebb,majd letörölte könnyeim.
-Én…csak.
-Nem kell magyarázkodnod-húzott magához,én pedig szorosan átöleltem.
-Amúgy mennyi időnk van,amíg megjönnek a srácok?-amint ezt kimondtam,megszólalt a csengő.
-Ennyi-mosolygott.
-Na akkor menjünk is,ne várakoztassuk meg őket.Összedobok nektek pár muffint,oké?
-Az jó lenne-mondta,miközben elindultunk lefelé a lépcsőn.Én bementem a konyhába,Eric pedig ajtót nyitott és beinvitálta a srácokat a nappali mellett berendezett kis stúdiójába.Én csendben tettem a dolgom,a zene pedig behallatszott.Próbáltam nem Joe-ra gondolni,de nem ment.Folyamatosan ő járt a fejemben.
-Szia-jött be a konyhába Harry.
-Áh,szia Harry.Mit szeretnél?
-Csak meg akartam kérdeni hogy hogy vagy.
-Hát a körülményekhez képest egész jól.És te?
-Én tökéletesen-mosolygott rám.-Arra gondoltam hogy egyik este elmehetnénk valahova.Persze ez nem randi lenne,csak gondolom jól esne ha beszélnél valakivel.
-Itt van nekem Eric,neki bármit elmondhatok.
-Ez igaz,viszont sosem árt új embereket megismerned-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Oké,legyen.Tényleg jó lenne egy kicsit kimozdulni.
-Akkor holnap egy vacsi?
-Jó.Mikor és hol?
-Nyolcra érted jövök-kacsintott rám és kiment.Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.Jól esett,de mégis megijesztett ez az helyzet.Viszont túl kell lépnem Joe-n és talán ő segíthet.
-Nem-hessegettem el ezt a gondoltatot az egyamból.Én másba sosem fogok tudni beleszeretni.
Mikor kész lett a muffin,odavittem nekik,majd leültem a kanapéra.Niall egyszerre lacsapott a csokidarabos finomságra.
-Lena,ez isteni-dicsért meg,miután beleharapott.
-Örülök hogy ízlik-mosolyogtam rá.
-Lena isteni szakács-lépett mellém Eric mosolyogva.
-Ugyan,ez csak muffin.
-Azért valaki még ilyet sem tud-jött oda Harry és elvett egyet a tálról és rám mosolygott.
-Na jó,én azt hiszem felmegyek és lefekszem,mielőtt még teljesen zavarba hoztok-mondtam,majd elindultam felfele a lépcsőn.
A bőröndöm még az ágyon volt pár ruha kíséretében.Nem volt már kedvem a pakolászáshoz,azért lesodortam mindent a földre.Mielőtt lefeküdtem volna,gyorsan elmentem zuhanyozni.Zuhanyzás után azonnal bele vetettem magam a jó meleg ágyamba és álomvilágba merültem.

3.fejezet-Nem tudok nem szomorú lenni,mikor szeretem.

Sziasztok!:) Itt is a harmadik fejezet.Nem ígérem 100%-ra hogy kedd előtt lesz rész,de próbálom hozni.Főleg ha kapok komikat is:)

-Lena-szólalt meg,miközben megragadta a karom,hogy ne tudjak elfutni.
-Joe,hagyj békén!-kiabáltam vele.
-Addig nem,amíg nem beszéltem veled-mondta szinte már könyörögve.
-Azt mondta hagyd békén-hallottam meg Eric hangját a hátam mögül.
-Nicsak..Eric Saade.Gondolhattam volna hogy hozzá mész-nézett rám.
-Joe,engedj el!
-Lena,beszélnünk kell.
-Nem akarok veled beszélni-mondtam és egy nagy lendülettel kirántottam a karom Joe szorításából,majd elindultam visszafelé a szobába.Eric pedig jött mellettem.
-Minden oké?-kérdezte Zayn,mikor visszaértünk.
-Igen.Vagyis semmi,de mindegy.
-Joe?Láttam a képet-mondta Harry együttérző tekintettel.
-Hát igen.Szerintem már mindenki.
-Ne szomorkodj.Nem érdemelt meg.
-Nem tudok nem szomorú lenni,mikor szeretem.Na de folytassátok csak a munkát.Ne is törődjetek velem.
-Persze hogy törődünk veled-mosolygott rám Eric.
-Mondom folytassátok-mosolyogtam rájuk,mire Niall azonnal felkepta a gitárt ismét.Én próbáltam nem odafigyelni,ezért bekapcsoltam a telefonom.Még 50 üzenet érkezett Joe-tól.A névjegyzékbe mentem,ahol kikerestem Danielle számát és azonnal tárcsázni kezdtem.Danielle Kevin felesége.Imádom a csajt és miután megismertem hamar legjobb barátnők lettünk.
-Lena,de jó hogy hívsz.Már beszélni akartam veled.
-Joe?
-Mi?Nem.Miért beszélnék veled Joe-ról?
-Te nem is tudsz semmiről?
-Tudnom kellene valamiről?
-Hát tulajdonképpen igen.
-Hol vagy?Azonnal oda megyek.
-Bejöttem Erickel a stúdióba.
-Eric miatt vesztetek össze?
-Nem.Kivételesen nem.
-Akkor itt tényleg nagy a baj.Indulok is.20 perc és ott vagyok.Találkozzunk a büfé előtt.
-Oké,szia-köszöntem el,majd letettem a telefont.
Amíg Danielle-re vártam,kitörölgettem a Joe-tól kapott üzeneteket anélkül,hogy bármelyiket is elolvastam volna.
-Eric,megbeszéltem Danielle-el,hogy találkozunk a büfénél-szóltam Ericnek,mikor letelt a húsz perc.
-Oké,menj csak.De ha valami van akkor hívj.
-Persze.Na sziasztok-köszöntem el tőlük,majd kiléptem az ajtón és egyenesen a büfé felé mentem.Láttam,hogy Dani már ott vár.
-Végre hogy itt vagy-jött oda és átölelt.
-Szia-köszöntem neki egyhangúan,kedvtelenül.
-Lena,mi történt?Megijesztesz.
-Menjünk be a büfébe és együnk egy szendvicset,mert egész nap nem ettem semmit és lassan dél lesz.
-Na mi történt?-kérdezte,miután leültünk.
-Joe…Megcsalt.
-Mi?Miről beszélsz?Kivel?
-Nem tudom.Valami platinaszőke csaj.Nem is láttad a képet?Minden újság és még a net is ezzel van tele.
-Nem.De Kev sem mondott erről semmit.
-Mondjuk Nick sem tudta.Neki is új volt ez az egész.
-Tipikus Joe.ÉS most hogy tovább?
-Fogalmam sincs.Szeretem,mindennél jobban.Viszont nem akarok benne többször csalódni.Nem megyek vissza hozzá.
-Legalább beszélj vele.
-Nem.A lakásba sem akarok vissza menni.
-Akarod hogy elhozzak neked pár cuccot?
-Hálás lennék ha megtennéd.Itt a kulcs,ha Joe nem lenne otthon-vettem ki a zsebemből egy kulcscsomót.
-Oké.Eric lakásához vigyem?
-Igen,légyszi.
-És mikor?
-Este nyolc körül biztos otthon leszünk.
-Rendben,akkor nyolcra odaviszek mindent,ami fontos lehet.Na de megyek,mert megígértem Kevinnek,hogy sietek-állt fel,majd két puszit nyomott az arcomra.-Szia
-Szia.
Miután Danielle elment,visszamentem a srácokhoz.
-Minden oké?-szegezte hozzám a kérdést Eric,amint beléptem.
-Persze.Dani odahoz pár cuccomat este nyolc körül.
-Oké.Viszont este lesz öt vendégünk.Sehogy sem sikerül napirendre jutnunk a dal felett,szóval este még komponálunk.
-Csak nyugodtan-mosolyogtam.
-Ne de most akkor mi megyünk is,mert nem is ettünk még semmit.Nem tartotok velünk?-kérdezte Eric a srácokra nézve.
-De,mehetünk-vágta rá Niall gyorsan,még mielőtt a többiek reagálhattak volna.
Kimentünk a kocsihoz és míg én Eric-kel,addig a többiekk Paullal mentek.Mi mentünk elől,ők meg szorosan utánunk.A kedvenc éttermembe mentünk.Imádtam ezt a helyet.A kaja tízből tíz pontos és a pincérek is jófejek és a kiszolgálás is viszonylag gyors.
Mivel én már ettem,miközben Danielle-lel beszéltem,csak egy gyümölcssalátát rendeltem.Mondjuk amúgy sem nagyon volt étvágyam.Niall persze két nagy adag sültcsirkét rendelt rizzsel.Harry,Louis és Liam lazacot ettek,míg Zayn és Eric ugyanazt,mint Niall,de csak egy adagot.Desszertet már senki sem kért.
Ebéd után én és Eric hazaindultunk,míg a srácok elmentek pár interjút lebonyolítani.Megbeszéltük,hogy este kilenc körül átjönnek és egész éjszaka dolgozni fognak.Én pedig eldöntöttem,hogy sütök nekik valamit,csahogy legalább addig eltereljem a gondolataim Joe-ról.

2.fejezet-A stúdióban

Sziasztok!Itt a második rész is,remélem tetszik:)Kommenteket kérek!:D

-Lena,ébredj!-hallottam Eric hangját mellőlem.-Lassan el kell indulnunk.
-Oké.Máris megyek-néztem rá,miközben egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Rendben.Lent várlak.Enni kérsz valamit?
-Nem,köszi.Nem vagyok éhes.
-Oké,akkor majd a stúdióban eszünk valamit-mondta,majd kilépett az ajtón.
Odaléptem a radiátorhoz,hogy megnézzem a ruháimat.Még nedvesek voltak,de használhatóak.Felöltöztem,majd lementem.Eric pont akkor tette le a telefont,mikor leértem a lépcsőn.
-Na mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze-mondtam és elindultunk az ajtó felé.A garázsba mentünk,ahol beültünk Eric kocsijába.Beindította a motort és körülbelül 10 perc alatt oda is értünk a stúdióba.Nem volt messze,viszont a forgalom annál nagyobb volt.Mikor kiszálltunk a kocsiból,fotósok hada rohamozott meg minket,de ebben már rutinosak voltunk és mit sem törődve velük csak mentünk előre.
-Lena,láttad a képet Joe-ról,amint mással csókolózik?Szakítottatok?És ti meg összejöttetek?-ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hallottam mindenfelől,de egyikre sem válaszoltam.
-Na végre-sóhajtottam fel,mikor már beértünk a kapunk és minden paparazzi-mentes volt.
-Amúgy Joe nem keresett?
-Nem tudom,kikapcsoltam a telefonom-mondtam,majd előhúztam a zsebemből és bekapcsoltam.Ránézem a kijelzőre,miszerint 250 nem fogadott hívásom volt.Mind Joe-tól.-Csak 250-szer hívott.
-Hát ez nem semmi.
-De nem akarok vele beszélni.
-Megértelek.Na de menjünk.
-Menj csak előre,én elmegyek a kávét venni a büfében.Neked is vigyek?
-Aha,légyszi-mosolygott,majd elindult,én pedig a büfé felé vettem az utam.
-Lena!-hallottam,hogy valaki utánam kiabált.A hangjáról azonnal felismertem és hátranéztem rá.
-Nick,szia.
-Mi történt Joe-val?
-Tesók vagytok,szerintem te azt nagyon jól tudod.
-Én nem tudok semmiről.
-Nem mondta el hogy megcsalt?
-Mi?Megcsalt? Ezt nem is mondta.
-Igen,de erről nem akarok vele beszélni.
-Lena,egész éjjel téged hívogatott.
-Vettem észre.
-Beszélned kellene vele,biztos van rá magyarázat.
-Nick,én lezártam a témát.Engem többé nem fog átverni-mondtam,majd sietve faképnél hagytam.Szerintem felfogta amit mondtam,mert nem jött utánam.A büfében rendeltem két kávét,amit egy kis várakozás után meg is kaptam,majd visszaindultam Erichez.Benyitottam abba a helyiségbe,ahol ők voltak.Eric azonnal elém sietett és letette a két kávét az asztalra.
-Lena,ők itt a One Direction.Harry Styles,Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne és Zayn Malik-mutatta be őket sorra.
-Eric,nem kell őket bemutatni-mosolyogtam rá.-Sziasztok,én Lena Smith vagyok.
-Nekünk sem kell bemutatni téged-mondta Niall mosolygva.
-Imádtam az eddigi filmjeidet-mosolygott rám Harry.
-Örülök,hogy tetszett.Na de ugye nem zavarok?
-Dehogy zavarsz.Mért hiszed azt folyton hogy zavarsz?-kérdezte Eric mosolygva.
-Nem is tudom.Csak gondoltam dolgozni akartok.
-Így is tudunk dolgozni-mondta Liam.
-Akkor én ide le is ülök és nézem hogy mit alkottok-mosolygtam rájuk és leültem a mellettem lévő kanapéra.
A srácok azonnal belekezdtek a munkába.Niall a kezébe vett egy gitárt és elkezdte pengetni.Pár akkord után már nem bírtam tovább.A dal gyönyörű volt.Arcomat kezembe temettem,hogy még véletlenül se lássák a legördülő könnyeimet.Az első szavak után pedig egy szó nélkül kirohantam a szobából.Hallottam hogy valaki utánam szalad.Nem néztem hátra,csak futottam,míg bele nem ütköztem valakibe.

1.fejezet-A csalódás

Sziasztok!Mint ígértem itt az új blogom.Remélem tetszik majd:) Kommentekért nem haragszom meg :D

Csendbe,magányosan róttam New York utcáit és közben átadtam magam a gondolataimnak és a fájdalomnak.Könnyeim sem hagytak cserben,a könnycseppek egymás után peregtek le az arcomon.Szerencsére esett az eső,így kevésbé volt feltűnő,habár most az egész város ki volt ürülve ami nagyon ritka,még így hajnali háromkor is.De most kifejezetten örültem neki.Ahogy lépkedtem,csak a talajt bámultam.Nem akartam elhinni,hogy ez megtörtént.Minden olyan szép volt és hirtelen minden romba dőlt egy este alatt.A szívem teljesen összetört,és nem hiszem hogy valaha begyógyíthatja valaki a sebeket.
A legjobb barátomhoz,Erichez igyekeztem.Ő Svédországból származik.2011-ben harmadik lett az Eurovíziós dalfesztiválon és azóta hihetetlen karriert futott be és New York-ba költözött.Én régebben a táncosa voltam,viszont színészi álmokat is dédelgettem,ezért Los Angelesbe költöztem,majd megismerkedtem életem szerelmével,Joe Jonassal egy film szereplőválogatásán.Mondhatni szerelem volt első látásra.Azonnal randizni kezdtünk és fél év együttjárás után úgy döntöttünk,hogy összeköltözünk.New Yorkban vettünk egy gyönyörű házat,amit imádtam.Mikor meghallottam,hogy Eric is itt fog lakni,nagyon megörültem.Mindig is az egyik legnagyobb támaszom volt,bármikor fordulhattam hozzá,ha tanács kellett vagy csak beszélgetni akartam.Nem mondom,hogy a kapcsolatunk mindig csak baráti kapcsolat volt,hiszen régebben flörtöltünk.Viszont tovább sosem léptünk.Mikor kimentem L.A.-be,akkor megegyeztünk hogy barátok maradunk és folyamatosan tartjuk majd a kapcsolatot.Ez így is lett.Mire ő kiért New Yorkba,addigra én már rég ott laktam,szóval körbevezettem.Szerencsére csak három utcányira lakott tőlünk.De most ezt a három utcát is egy kész örökkévalóságnak tűnt megtenni.Mikor megláttam a házát,megkönnyebbülve felsóhajtottam,majd elindultam a bejárat felé.Nem szóltam neki hogy jövök,szóval volt benne egy kis kockázat,hogy nem lesz otthon,de reménykedtem benne hogy itthon találom.Nagy levegőt vettem,letöröltem könnyeimet,majd megnyomtam a csengőt.Kevesebb mint fél perc várakozás után hallottam,amint valaki elfordítja a kulcsot a zárban,majd ajtót nyit.Ekkor megláttam Ericet és minden szó nélkül a nyakába vetettem magam és elkezdtem zokogni,ő pedig végigsimított a hátamon.
-Lena,mi történt?-kérdezte vontatottan.
-Joe-suttogtam.
-Mi történt Joeval?
-Megcsalt.
-Mi van?De hát ezt sosem gondoltam volna…Nyugodj meg és gyere,főzök neked egy teát és adok valami száraz ruhát-mondta,miközben végignézett rajtam.
-Köszönöm-mondtam,miután beléptem az ajtón.
Kaptam tőle száraz ruhát,majd leültünk a nappaliba,ahova behozott két csésze forró citromos teát.
-Most pedig mesélj el mindent.
-Az internetet fürkésztem,mikor megláttam egy képet,amin Joe egy másik csajjal smárol.Rákérdeztem,de ő csak azt hajtogatta,hogy sajnálja.Nem bírtam tovább és eljöttem otthonról.Soha többé nem akarok visszamenni.
-Itt addig maradhatsz,ameddig csak szeretnél-mosolygott rám.
-Köszi,Eric.Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
-Ugyan már.
-Annyira jó,hogy csak három utcányira laksz.
-Ez Joe-nak már nem annyira tetszik.
-Nem érdekel.Tudom,hogy mindig is féltékeny volt,mikor veled beszélgettem,de ennek már nincs jelentősége.
-És szakítottatok is?
-Hát így konkrétan nem mondtuk ki,hogy vége,viszont ne gondolja hogy ezek után vissza fogok menni hozzá.
-Teljesen meg tudlak érteni.Jobbat érdemelsz,mint az a szemét.
-Tudom hogy sosem bírtad,de kérlek ne beszélj róla így,hiszen a történtek ellenére is szeretem.
-Majd egyszer elfelejted-nézett rám biztatóan.
-Nem hinném.Benne megtaláltam mindent,amire szükségem volt.Más nem tudja pótolni.
-Én is ezt hittem,mikor Molly-val szakítottunk.De mára már teljesen elfelejtettem.
-Hát remélem,hogy velem is ez fog történni.Habár jelen pillanatban ennek esélyét sem látom.
-Holnapra terveztél valamit?
-Nem.Mert?
-Mert be kell mennem a stúdióba egy együttéssel felvenni egy dalt és arra gondoltam,hogy eljöhetnél velem.
-Eric,ehhez most semmi kedvem,bocsi.
-Lena,figyelj!Nem fogom hagyni,hogy itthon depizz egyedül.Szóval jösz velem és nem fogadok el nemleges választ.
-Hát azt hiszem,hogy ezt már eldöntötted helyettem.
-Remek-mosolygott.
-De milyen együttesről van szó?-kérdeztem,miközben ittam egy kortyot a forró teából.
-Titok.De nyugi,nem a Jonas Brothers-egészítette ki,mikor meglátta az arckifejezésem.
-Na jó.Más esetben tuti tovább faggatóznék,de most megelégszem ennyivel.
-Helyes-nézett rám mosolyogva,mire én is erőltettem egy mosolyt az egyébként szomorú arcomra.Nem tudom miért,de mikor Eric rámmosolyog,nekem is mosolyognom kell.Ez volt az egyik dolog,amit a legjobban szeretek benne.-Na de szerintem le kellene feküdnünk,hiszen már lassan hajnali négy és fél kilencre ott kell lennünk a stúdióban.
-Oké.És még egyszer köszönök mindent.
-Nem kell semmit megköszönnöd.Örülök,hogy itt vagy.
Miután felmentem a vendégszobába,kiterítettem a radiátorra a csurom vizes ruháimat,abban reménykedve hogy reggelre megszáradnak,majd befeküdtem az ágyba.A hátamra feküdtem és magamra húztam a takarót.Már gondolkodni sem volt energiám,csak a könnycseppek csordultak ki a szemeből.Lehunytam a szemem,oldalra fordultam és szinte azonnal álomba merültem.